Ész nélkül...úton

  Még is csak van ma lehetőségem.Nem könyvtárazok most egy darabig.Az ilyen internetes kávézókban lehet hogy fizetni kell de maradhatsz ameddig a kedved meg a pénzed tartja.Holnap egyébként is vasárnap.
  Tehát...eddigi utam egyik ha nem a leggfurcsább élményében volt részem tegnap este.A tegnapi napot rászántam hogy megismerjemezt a várost is körvonalakba.Bár javarészt a parkban ücsörögtem és olvastam.Nagyon rámjött most az olvasás.Mindig is úgy voltam hogy belekezdtem egy könyvbe és az első tíz oldal után néhány hétig felé se szagolok.Utána megint csak egy hirtelen ötlettől vezényelve kézbe veszem és kiolvasom az egészet.Most éppen az 1984 et olvastam.Zseniális egy könyv.És nagyon sajnálom hogy csak most olvastam el.Bár mostanába inkább valami vidám dologra vágyok.Amíg otthon voltam ott is csak néha sikerült valaminek egy kis mosolyt csalni az arcomra.Ez már eléggé régóta így van.Még nagyon fiatal koromba kezdődött az hogy ha egyedül voltam akkor borzalmasan rosz kedvem volt.De abba a pillanatba hogy valami kivánatos társaságba kerültem egy perc alatt fel tudtam vidulni.De sajnos nem mindig volt ez így.Csakhogy idővel egyedül maradtam így állandósult ez a morcosság.Alapvetően még mindig egy vidám embernek tartom magam akibe két én küzd a soha el nem érhető küzdelemért.És mikor ki kerekedik felül.A vidámabbnak "közönségre" van szüksége, A másiknak pedig a magány az ami erőt önt belé.
   Ugy ahogy ott üldögéltem a parkba és töprengtem hírtelen megéreztem hogy már fáj a seggem a sok üléstől és jobbnak láttam hogyha megyek egy kört és közbe eldöntöm hogy hogy és merre tovább.Nem tudtam hogy egyáltalán mivel.Busszal, vagy esetleg stoppel?
Minden esetre elindultam a buszállomás felé.Gondoltam ott már muszáj leszek eldönteni.Ám nesokkal előtte megütötte valami a fülemet.Nem mintha a szememmel ne érzékeltem volna de a hang...ez bizony egy hamisítattlan kiskocsma hang volt.Az a hej ahol lehet hogy jol megvernek és elveszik mindenedet de lehet hogy  néhány órára  olyan barátokra lelsz akik elmesélik neked nyomorúságos életük igaz történetét.Ez nekem is hiányzott egy kicsit.Talán azért hogy rájöjjek hogy én vagyok az egyik legszerncsésebb ember az egész késdobálóban közvetlen a pultos után aki büntetlenül dobálhatja ki a  járásképtelen részegeket ezzel kiélve szadó énjét.
  Beséltáltam mint aki  mindn napját ott tölti.Odamentem a pulthoz és egy határozott köszönés után mindenféle gondolkodás nélkül kértem egy sört.Amikor a csepetsem alultáplált hölgy kirakta elém elkezdtem kutatni a zsebembe.Ekkor kezdtem el áldani az eszemet hogy a multkoriba többfelé szedtema pénzem és most nem kellet elővennem egy ötezrest hanem egy ezressel fizethettem.Egyesek ezt is megbámulták.Gyorsan elmentem a pulttol mert láttam hogy az aszonyság nem nagyon díjazná a társaságomat.A sarok nagyon szinpatikusnak tünt nekem.Nem állt ott senki és elég sötét is volt.Ideális hej egy kis iszogatáshoz.Ülni nem lehetett.Ez egy igazi kis talpaskocsma volt.Allighogy belekortyoltam a sörömbe egy ficko elindult felém dülöngélve.Biztos voltam benne hogy kérni akar valamit.Elöször csak próbáltam elfigyelni melette de amikor már ott ált közvetlenül előttem és száraz ajkain próbált a nyálon kívül valamit kipréselni ,nem tudtam nem oda figyelni.Az első szavak után nagyon meglepődtem mert egyre érthetőbben kezdett el beszélni.Egyenlőre még nem kezdett el kéregetni de én még mindig bizos voltam a szándékábba.Ha lehet mondani kicsit olyan tipikus alkesz volt.Valami rosz munkásruha ami földet nem a kapálás közben hanem sokkal inkább a részeg fetrengések közben látott.Egy gumicsízma, és egy szétgombolt ing.De figyelembe véve hogy máresteledett szép lassan kezdte összegombolni.Elször csak bemutatkozott.Megosztotta velem azt a nagyon fontos információt miszerint Szabó Lajos személyét tisztelhettem benne.Ezek után inkább megelőztem és megkináltam egy cigivel és ha már ott volt a kezembe hát én is rágyujtottam.Ezzel a dologgal valami nagyon jót tehettem vele mert megölelt majd megáldott.Ezek után egy kis beszélgetésbe folytunk bele.Részeg volt de az tisztán kivehető volt hogy nem egy hüje ember.Elöször csak azt kezdte el mesélni hogy hogyan jutott ilyen mélyre.
   Elmesélte , hogy valamikor a kilencvenes évek elején volt neki egy kis válalkozása.Nem volt nagykaland valami fuvarozással foglalkozott ahogy kitudtam venni.Jól is mentek a dolgai egészen addig amíg meg nem tudta hogy a felesége akiért az életét is odadta volna csalja.Rá két nappal az egyetlen gyermekét egy hétéves kislányet elütötte egy autó aki szegény ott azonnal meghalt.A felesége ezután elköltözött töle és egy fél év után jelent meg újra követelvén a céget.Ekkor Lajos már megindult a lejtön és nem igazán volt ereje vagy talán nem is akarta megvédeni a céget.Oda a válalkozás,semmi meló és kilátás.Alkalmi munkákbol tartja fent magát.
 Ahogy egyre kezdett kijózanodniannál értelmesebb témakat kezdtünk el boncolgatni.Én még nem találkoztam olyanemberl aki ilyen nyiltsággal és tiszta belátással beszélne problémályárol.Ez esetben az alkoholizmusárol.Elmondta nekem hogy tisztába van hogy erősnek kelett volna lennie és nem a pohárfenekére nézni.De még mindig szerencsénak tarja magát hogy nem egy zombi akinek egyetlen dolog jár a bomlott agyában hogy mindeáron ihasson és akár a lelkét is eladja egy szál cigiért.És ekkor váltottunk hirtelen témát.Mind a ketőnknek eszünkbe jutott egy riport vagy újságcikk amiben egy fickó járta az utcákat és a kiskocsmáksat és egy hirtelen összedobott szerződésselrengeteg ember lelkét vásárolta meg néhány deci borral.Ekkor lajos csendre intett és intet valakinek a kocsma másik végéhez hogy jöjjön oda hozzánk.Egy aprócska ember ballagott oda akin látszott már hogy az alkoholt nem csak sebbfertőtlenítésre használja.Kómás is volt rendesen.Lajos átkarolta és elkezdte nekem mondani hogy az úriembet melette Szakos Sándor ÉS megölte a feleségét és miután szabadult nem találja a hejét a nagy világban.Ezek után felé fordult és megkérdezte tőle hogy eladná e a lelkét egy szál cigarettáért.Az úriember gondolkodás nélkül igennel felelt.Kezet fogtak és kapott tőlem egy szál cigit.Ezek után mondta Lajos hogy igaz itt nem volt szerződés de mégiscsak szóban is eléggé komoly egy ilyen dologgal játszadozni.
  Ő is megkérdezte hogy velem mi újság.Nem akartam neki hazudni így elmondtam a teljes igazságot.Erre ő elöször leostobázott hogy egy álát hagytam ott és kitudja mivan azóta a lakásommal de utána megjegyezte hogy  azért bátornak is tart de inkább hülyének.Nemsokkal ezen téma befejezése után a pultos  asszonyság kihirdette hogy kis királysága hamarossan bezárja aznapra kapuit  és van öt percünk a távozásra.Igez  Lajosnak még mindig volt a fejébe de  felajánlotta hogy ha valamit nem tudok csak nyugodtan kérdezzem megtőle.Ez pont kapóra jött így gyorsan megkérdeztem hogy merre van itt olcsó szálás.Elmondta hogy merre mennyek és ott van egy hajléktalan száló ami félig üres mivel nerég adtálk át az újat ahol  van  tv-is és most mindenki oda próbál bejutni és még egy pár  órába beletelik amíg eljut az agyukig az hogy ha ninc már bent több hely  akkor ők már nem férnek be még ha reggelig is álnak sorba.És csak utána kezdenek átszivárogni a régibe.De mivel úgy is jó idővan...sokan kint alszanak.Nekem inkább a zuhany volt a lényeg.Könnyen meg is találtam.Bejelentkeztem lezuhanyoztam-persze a táskám ott volt végig melettem- majd lefeküdtem aludni.Pihenésem alatt is végig magamhoz szorítottam csomagom.Reggeli kelésem után bevásárlás majd kézülődés a nagy útra aminek ma este vágok neki.Egy újabb lépés a a sakktáblán.