Ész nélkül...úton

   Ismét egy fejezet amit alig tudok elkezdeni, nem azért mert nem történt velem semmi.Épp elenkezőleg, és pont e miat nehéz eldönteni, hogy mit is hogy formáljak meg.Ez a baj a gondolatokkal, amíg a fejünkbe vannak és még nem kellet őket leírni vagy szavakba önteni, tehát formát adni nekik, nincs semmi baj.Mindössze elég rágondolnunk és már gondoljuk is, de amint formába kell öntenünk és ez korábban nem történt meg, jönnek a problémák.Ha történetesen nem találjuk a megfelől szavakat eme feladatra és nem is gondoljuk át, a végeredmény teljesen más lesz mint amit szerettünk volna

   De azért maradjunk a földön és azon belül is ott ahol most éppen vagyok, tehát Gyöngyösön.Itt vagyok ismét Bandinál, közel egy év után.Tavaly meg is irtam ittlétem körvonalas történetemet, azóta egyszer találkoztunk valamikor januárba és most megint.Előre megvolt beszélve a találka és úgy az egész ittlétem, volt olyan rendes és még munkát is szerzet nekem egy rövidke időra.Egyik haverjának van valami cége ahol a kiszálító srác eltörte a lábát és most kéne valaki a helyére.Valószinüleg feketén menne az egész de enegem annyira ez nem hat meg.A jogsim is jó még majdnem két évig meg úgyis olyan régen vezettem már, rámfér egy kis gyakorlás.Bandinál fogok azért laki meg nem is fog ez olyan sokáig tartani, ami viszont meglepet az a költözése.Tavaly óta beköltöztek egy nagyobb házba, kisebb kertel az igaz de így mindegyik gyereknek van már külön szobája és Bandi is könyebben hazaviheti az új barátnőjét.Nemrég ismerkedtek meg csak még a gyerekek nemfogadták el annyira, bár lehet náluk az ha megdobálnak valaki az annak a jele.

   Egy nap pihenő után el is mentünk megnézni hogy mifán terem ez a munka.Nem messze van Bandi házátol a központ, ami valójában egy nagy garázs benne három kocsi.Ezek közül az egyikkel el kell majd mennem minden reggel orvosi segéd eszközökért és házhoz kell majd őket vinnem.Mankó, tolókocsik, pelenkák!!!Nem nagyon örülök ennek de ez van, legalább élvezhetem majd a tájat, hisz azért ez csak a mátra és javarészt a hegyekbe kellesz majd szálítanom.

   Ma kezdtem, és hát nem volt egy leányálom.Már a garázsnál is baj volt mert müszak kezdéskor még sehol nem találtam a főnököm aki kiosztotta volna a címeket és egy térképet, persze azt hazudtam neki, hogy valamennyire ismerem a környéket ami nem áll olyan messze az igazságtol de csak egy negyven kilométeres körre igaz ez kint a hegyek mélyén.Szerencsémre nem volt anyi ideje se, hogy bemutatkozzon így nem tesztelte a helyismeretemet.Mindezek után beültem a nekem szánt hófehér puttonyos autóba és elkezdtem átnyálazni a térképet a lista segítségével.A mai napra szemmel láthatóan nem volt valami sok címem, számszerint három, mégis 7 órámba tellet.Ha valamit nemtudtam inkább megáltam térképet böngészni vagy kérdezősködni mert most hogy aranyárban mérik a benzint nem lenne valami jó ha el is vinném vele a cég nyereségét.

   Az első címem a belvárosba szolt, egy öreg néninek kellet egy olyan háromlábú járóbotot kivinnem.Nem volt egy egyszerű mutatvány mivel nem akart beengedni, de még az ajtót se volt hajlandó kinyitni, nem akarta elhinni, hogy tényleg az vagyok akinek mondom magam.A szomszéd segítségével sikerült rávenni, hogy résnyira nyissa ki az ajtót, hogy beadjam az átvételi papírt meg azt a nyűves botot.A második címem is egy nénike volt de ő már olyan közvetlen volt, hogy be is hívott a házába és sütivel meg üdítővel is megkinált.Neki csak egy olyan sima botot kellet kiszálítanom.A harmadik állomás volt az ami kicsit megilyesztet, régen nem voltam már olyan helyen és nem a legjobb emlékek kötnek oda.Bár ugyan kit kötnek oda jók?Esetleg könnyebben feldolgozhatók.Na nekem ezek nem ilyenek, egy nagyadag pelenkát kellet kiszálítanom mert kifogytak vagy mi.Kívűlröl nagyon pofás épület, szépen rendberakot kertel, ritka az ilyen.A bejáratnál már lehetett látni hol is vagyok, néhány bácsika üldögélt pizsamába a bejárat melletti padon és csenbe figyelték közeledésem.Úgy terveztem, hogy a portásnál leadom a papírokat és ő majd kiküld valakit a holmiért, és ilyen egyszerű.Sajnos nem így történt mivel a portás felküldött az emeletre a főnővérhez.Útközben átkellet mennem a kórtermek között és mi is mondhatnék?Végig nézni azokon az embereken akik kénytelenek eltűrni, hogy mások etetik mozsdatják és rakják tisztába őket, és sokan belese nyugodnak.Olyankor a legnagyobb szenvedés, egy teljes fiatalkor után átdolgozott élet majd egy agyvérzés és onnantol fogozatosan visszafelé lépkedés a lépcsőn.Jobb esetbe egy gyors hátrabukfenc és senkisem szenved olyan sokat.Ez sajnos ha nem is így de hasonlóképpen működik, és itt másodpercek alatt szertefoszlik az emberi méltóság.Valaha  ezek az emberek bányászok, inygenélők, katonák, besúgók, vagy gazdag üzletemberek voltak.Ahogy az élet széttagolta őket, úgy a haldoklásuk  egyesít.