Ész nélkül...úton

  A címben szereplő kérdés mögöt igen komoly morfondirozás áll, az itt a negy kérdés hogy várjem e a vasárnapot avagy nevárjam.Nics most itt szó ilyen dolgokrol, hogy lenni vagy nem lenni?Egyértelmű, hogy lenni, ha meg netán nem az utóbbira esne a választás akkor az eredeti kérdés értelmét veszti.Tehát remélem érthető mire akarok kilyukadni.

  Tűkön ülök, hogy utazom el de ugyan akkor nem is, most mutatkozik meg igazán az a dolog amibe nagy igazság van, hogy az éremnek két oldala van...és láss csodát tényleg.Oly sok minden fog hiányozni, nem mintha most nem hiányozna már sok dolog.És ami talán a legrosszabb, hogy vannak eberek akiktől nem tudok megfelelően elbúcsúzni, mondjuk ilyet azokkal lehet csak akik nem igazán fontosak számunkra.Soha nem szeretem olyan isten igazából a nagy nyálas érzelgős búcsúkat de az se teljesen jó ha egy szevasszal tudjuk le azoknál az embereknél akik közel állnak hozzánk.Van még egy rossz dolog itt a hátérbe, van akinél még ennyit se tudunk megejteni és úgy kell elmenni, hogy talán nem is sejti mennyire is közel állt ő hozzánk még ha ezt ő nem is hisszi el vagy esetleg nem sejti.Az is igaz, hogy nem a saját temetésemre megyek, bár sosem lehet tudni, hanem szerencsét megyek próbálni mert az helyzet úgy kivánja.Bizonyos értelembe még hálás is lehetek ennek a bizonyos "helyzetnek", de ez valahogy nehezen megy.Tehát...jó is, hogy kimegyek mert lépni azt kell, illetve nem várom, mert sok minden számomra fontos nem tárgy marad itt.Ezek egy része mire végleg visszatérek már talán nem úgy viszonyúlak hozzám mint ahogy szeretném és mint ahogy most, de hát ez van.De a kérdés még mindig itt motoszkál bennem, már csak azért is, hogy mit gondoljak?melyik oldal mellet álljak ki teljes mellszéleséggel?Várjam vagy mégse?

   Jó régen írtam ide.Mostanába valahogy így alakulnak a dolgaim, bár az esetek nagytöbbségébe csak kedvem vagy hangulatom nincs hozzá, de még van a másik verzó amikor meló után dög fáradt vagyok.Annak is vége már.A legutóbbi fejezetet azthszem ott fejeztem be hogy terveztünk egy ilyen kis kiruccanást a régi barátokkal a régi idők emlékére.Szó se róla sikerült is ez a dolog és öt iszonyatjó napot eltudtunk tölteni odalent.Csupán annyi volt a baj hogy Misi mindössze a hétvégére tudott lejönni mert nemtudta megoldani a szabadságot.

  Nem a multhétről beszélek de leértünk szerdán, ekkor még csak Bandi meg Dénes jött velem.Hoztam az össze holmimat mert még mindig belefér mindennem egy nagyobacska táskába és egy szatyorba, de mivel utlok szotyoral mászkálni valami mindig valmi más megoldst igyekszem találni.Úgy döntöttünk, hogy vonattal tudjuk le a távot amit az indulás kb 13 perc után meg is bántunk.Nem is tudom már pontosan miért?Talán az egész vagonba terjengő fing szag elegye az iszonyatős hőséggel vagy az a tudat hogy egyes szakaszokon egy parton döglődő vemhes cett is lehegyott volna minket.Ez nem kimondottan az a vonat út volt amikor csendesen üldögélünk, olvasunk vagy rejtvényt fejtünk, és mindezeket csak néha szakitjuk meg egy egy kortyal a jéghideg ásványvizünkből vagy a kólánkbol.Mi kiválasztottunk magunknak egy szinpatikus kabint ahol az ülések is csak félig voltak letépve, megnyitottuk az akkor még hidegnek számitó első söröket és szinte ezzekkel egyidőben eliskezdett ömleni rólunk a víz.Mire jött a kalaúz már félmesztelenre kellet vetköznünk mivel az elvislehetetlenséget csak fogozta hogy odasütött a nap is.Valahogy azért csak kibirtuk bár mire megérkeztünk már a fejükbe szált a meleg miat az a pár üveg sör és aludni lett volna kedvünk.Ez a putyadság csak addig tartott amég le nem száltunk a vonatrol és végre ottlehettünk amit olyan de olyan rég óta terveztünk már, egy közös balatoni kiruccanás.

  A kemping helyünk nem volt nagykaland, de nem is volt olyan rossz.Egy nagy udvar volt aminek az egyik részén az árnyékba kis faházikók sorakoztak a másik fele pedig csak simán bevolt füvesítve.Két sátrat vittünk mert még nem tudtuk, hogy hanyan is leszünk meg ki hoz magával és ki nem.Jól is tettük ezt a pluszt mert hamarosan többen is voltunk már.A részletezéstől most valahogy elment a kedvem.Meg lehet unalamas is lenne.Valószinüleg most volt útoljára ilyen alkalom ezért próbáltam minden egyes percét kiélvezni és azthiszem sikerült is, majd ezeket a perceket beragasztom a képzeletbeli szép emlékek feliratu albumomba.

   Vasárnap utazom Angliába, hát erre meg nem is tudok mit mondani mert nem tudok.Meg kell tennem és akkor már tegyem meg most.Már felmondtam a meló helyemen és készülödöm lelkiekbe, igaz még mindig azon a munkás szálón lakom de az időm nagyrészében a városba sétálgatok meg töltöm az időmet.Lehet mondani hogy csupa  haszontalan dologgal mert javarészt mozizom olvasgatok meg ilyesmi.

Milyen szar lenne ha úgy kéne egy szobábol egy táskányi holmit összeválogatni amit vihetek magammal, ezen részbe már túlestem mivel egy ideje már csak egy táskával jövök - megyek, már csak egy kalapnyi szerencse hiányzik hozzá.

  Bizony megvan a következő, ráadásul lépés.Már azthiszem említettem, hogy megpróbálkozom külföldön, mostanra ez már biztos és a dátum is egyre inkább körvonalazódik.Az a cég ahol most dolgozom szeptember elején kivonulna Angliába és én is jelentkeztem abba a csoportba amit vissznek ki.Ott is egy építkezésen kellene vért izzadni vagy majd valmit kezdek, a lényeg, hogy legyek kint, ott meg már alakítok valamit.Elég szar, hogy nem tudom mit is gondoljak erről az egészről, mert mennék is meg nem is.De talán így lesz a legjobb.

   Szeptember 7 lenne az a bizonyos időpont, megbeszéltem a főnökkel ha fix, hogy mehetek én is akkor előte azért kicsit fissza fogjuk a munkatempót, mármint azok akik utaznak ki.Hiába nem vagyok már fiatal ha úgy vesszük de mégis jó lenne előte egy kis kikapcsolódás meg ilyesmi.Még tiszta szerencse, hogy mondjuk nem 20 éves koromba került erre sor mert biztos rohadt szar lett volna, rengeteg lemondás meg olyan változás ami nem feltétlenül a legjobb dolgokbol álltak volna, pláne ha még sokan nem is könnyitik meg a dolgok, hanem épp ellenkezőleg.

   Valamelyik nap befejeztűk az alapozást és a főnök (aki egy rendes ember) úgy döntött hogy 2 órával hamarabb elmehetünk és még egy sört is fizet mindenkinek mivel 1 héttel hamarabb végeztünk mint ahogy az a ütemtervben szerepelt.A csoport nagyrésze inkább ment haza vagy vissza a szálásra pihenni de én inkább későbre halasztottam a töltődést,A kocsma ahova beültünk nem igazán volt valami nagy durranás, neve se volt de a hangulat valmi régi helyre emlékeztetett.De ez most lényegtelen, ami viszont fontos hogy ott volt egy fekete fehér kistévé felfogatva a sarokba egy fekete fémkeretbe és talán az m1 ment rejta.Azon belül is valmi műsor, egy fiatalokbol áló csoportot mutogattak benne akik leutaztak a balatonra és, hogy ők ott hogy érzik magukat meg merre is mennek szórakozni.Azt hámoztam ki az egészből, hogy azt akarják bemutatni nem csak milliókbol lehet nyaralni meg aranykirakásos vitorlással kell elütni az időt a vizen, és hogy ebbe milyen igazuk is van.A többiek hamar észrevették, hogy teljesen belebambultam a tv-be és ők is elkezdték nézni.

   A műsor utolsó tíz percét láttuk csak de azt csendbe ültük végig, amint pedig vége lett kitárgyaltuk, hogy milyen fasza dolog is lehet amit ott mutogattak.Sátorral lemenni mert ugye apartmanok meg hasonlók már nem igazán van szabad.Vagy ha mégis a bérlési időnél aranyárba mérik az órákat.Ezen beszélgetésre nemsokkal egy hatalmas ötlet fogalmazódott meg a fejembe, idén is len kellene menni de nem ám egyedül.Az a minimum hogy Bndit, Dénes meg akit csak lehet abbol a társaságbol elhívom.Még ha csak egy pár napra is.Őszintén szólva elég kevés esélyt látok arra meglett család apákként elválalnának egy ilyen dolgot, max ha jönn az egész család.Ezt most be is fejezem és felugrok Déneshez, hogy megvitassam vele a dolgot.Hátha összejönn...

   Ismét abba a helyzetbe vagyok, hogy nem is tudom, hogy kezdjem.Talán ott, hogy hirtelen az eszembe jutott hogy nekem írni kell és ráadásul ide.Még mindig ugyan ott szopok és ugyan ott dolgozom és ugyan ott lakom.Változás talán annyi van hogy ma öngyilkos lett az egyik szobatársam.Az ilyen dolgok alapvetően nem is olyan sokolóak, ha idegennekkel történik, de amikor egyik ismerősöddel vagy lakótársaddal esik ez meg akkor egyszerűen sokkal.Ebben az esetben ez halmozottan igaz mivel ezzel a sráccal voltam el a legjobban és értetük is meg egymást úgy ahogy.Az az egészben a rossz, hogy nem is lehett sejteni, hogy ilyesmi bekövetkezhet, álltalába vidám volt csak kora reggel tudott volna téglát zúzni a tekintetével és most tessék...

   Milyen érdekes, hogy az öngyilkoság egy menekülés, tehát lehet gyávaság is, és ahoz, hogy gyávák legyünk bátornak kell lennünk.Amikor egy híd szélén állsz, és mindössze 10 centi választ el attol ,hogy bátorságod megkoronázza a gyávaság.Tehát akkor el kell döntened, hogy megéri vajon ez?Másnak okozol azzal fájdalmat mert annyira szerencsétlen voltál, hogy más megoldást nem tudtál találni és a leg primitivebbet választottad.Kétlem, hogy ez a srác 3 ével ezelőt gondolta volna, hogy így végzi, de soha nem tudhatjuk.Ha valki megakar halni akkor inkább reménykedjen, hogy elüti valami vagy ilyesmi.De ezeken kell gondolkozni hanem, hogy élni KELL, és küzdeni és menni előre már csak azért is hogy megmutassuk hogy igen is ez megy, és hogy mindenki kapja be aki nem bizott meg bennünk.Nem úgy kell hozzá állni, hogy az életem fos, a végén még el is hisszi az ember és állandóan ez lesz a fő gondolat, ami ködbe burkolja az élet örömeit.Ha fosnak gondoljuk, hát tenni kell ellene.

  Hiányozni fog a srác, de legalább akkor a nevén emlegessem már.Lacinak hívták és 31 éves volt, ez az hogy már csak volt.Jó volt vele esténként a dohányzóban üldögélni és beszélni.Jó érzés volt, hosszú idő utána valki akit mondhatni újonnan ismertem meg és mégsem úgy akar rám folyamatosan tekinteni mint egy idegen.Sajnos van ilyen, amikor te majd bele pusztulsz és a szived beleszakad hogy egy ember aki neked sokat számit azt akarja, hogy te mindig is csak egy idegen marajd neki.Na jó mára enyi bőven elég lesz az irogatásból.Egyrészt ilyenkor már a gépet se nagyon lehet itt használni másrészt, kezdek túl mélyre ásni a saját gondolataimba meg most ennek az egész fejezetnek gyakorlatilag semmi értelme nincs.

  Most vettem csak észre, hogy milyen rég írtam már, így úgydöntöttem valamit mégiscsak kéne.Kedvem az nincs túl sok bár most így a sorok előre haladtával egyre inkább kezd megjönni.

   Azt nem állítanám, hogy eseménytelen volt az elmúlt két hét amíóta nem írtam.Most pesten tanyázom egy munkás szálóba.Eredetileg Déneshez jöttem fel és laktam is nála két napig ha azt lakásnak lehet nevezni, sokkal inkább egy gyors vendégség.Ő szerette volna, hogy tovább maradjak de nem akartam rajta is ott csüngeni úgy mint Bandin.Ez a szálás meg nem is olyan drága és mivel megint sikerült melót szereznem így meg pláne nem baj.Azon kívül felszerelt is, nem is kicsit.Útoljára vagy tíz éve voltam ilyen szálón de akkor még ilyenek hogy intrenet meg melegvíz a legmerészebb álmunkba lehetett csak jelen, rosszabb napokon a wc papír is ezen luxuscikkek közé tartozott.

   Sikerült munkát is találnom egy építkezésen, természetesen csak feketén, de nekem most pont az kell.Ami talán kissé kellemetlen mostanság az, hogy rajtam kívül még 7 en szoszognak esténként a szobába.Nem azt akarom ezzel mondani, hogy milyen jó is lenne ha egyik reggel már nem lélegeznének, mindössze alapbol lehetnénk kevesebben.Gyülölök egyedül lenni, egyszerüen ki nem állhatom, sokáig nagyon sokat voltam egyedül.És nem is az hiányzott akkor se, hogy a nap 24 órájába ott lógjon valaki a nyakamon de mondjuk tíz vagy tizenkét órát el tudnék viselni, és hiába voltak akik melletem voltam, ők se lehettek ott mindig.Már megint kicsit elkalandoztam, mindössze arrol van szó hogy itt már túl sokan vannak, kevesebbnek még örülnék is.

   Most úgy különösebben nincs is kedvem leírni mik is történtek velem.Minek mindig mesélni, és minek mindig szövegelni?Kérdezem ezt, miközben írom a sorokat egy olyan internetes oldalon aminek pont az a lényege, hogy mások elé tárjuk a gondolatainkat, vagy legalábbis azt hisszük.Nemis olyan rég elgondolkodtam rajta hogy lassan ideje lenne eldöntenem, hogy mégis merre tovább milyen lépésekkel?Még ha nem is konkrét dolgokkal behatárolni de úgy nadjábol és ez azthiszem sikerült is, leszarok mindenet és megpróbálkozom külföldön.Vagy összejönn, vagy nem, többre megyek majd mint itthon, de egyvalami ami nekem hatalmas szívfájdalmam, és azthiszem más szóval nem is lehetne ezt a dolgot ennél jobban kifejezni.Itt kell hagynom azokat az embereket akiket régóta szeretek és tisztelek, és azokat is akiket nem ismerek olyan hosszú ideje de mégis...tehát ez hosszú

  Elég rég írtam már, pont ezért azt hiszem itt van az ideje.Most is elég nehezen megy, bár kicsit tömbösitve vannak most a gondolatok a fejembe így nehéz lesz kifejteni amit akarok, mondjuk egyébként se megy mindig olyan jol ahogy azt szeretném.

   Nem tudom mikor állok tovább Banditol, egyenlőre vigan elvagyok még itt és úgy tünnik még nem is unnak.Sokat mászkálunk és szórakozunk ahogy azt kell, és hogy őszinte legyek piszkosúl jol esett, de szerintem legkésőbb jövöhéten tovább állok.Ez valami olyasmit jelent, hogy fingom se lesz hogy onnan hová, valamit a melót is ott kell hagynom, amivel aránylag már kivagyok békülve.Féreértés ne ssék nem azért mert megszoktam és haláluk előtt álló embereket, hanem olyan tájakon járok amit fiatal koromban is nagyon szerettem.Akkor se az a fajta voltam aki könnyes szemmel merenget egy kép előtt mert azon éppen egy tengerparti naplemente volt.Sokkal inkább az a fajta aki szeretett az ilyen helyekre kiülni, mondjuk egy sziklára és onnan nézni a tájat vagy a partrol a vizet és csodálni.Szomorú hogy ezt a dolgot mindössze pár mondatba letudom, talán többet érdemelne.

   Valamelyik nap, talán pénteken, Mátraszentimrére kellett kiszállítanom egy csomagot.Odafelé menet az út mellet találtam egy párkány szerűséget.Jobban nem is tudnám leírni, hogy mi volt az de nagyon jó volt.Rá lehetett látni az egész mátrára, vagyis egy jelentős részére, de nagyon jó volt.Odafelé csak egy percre álltam meg, úgy voltam vele, hogy majd visszafelé amikor már letudtam a melót sokkal jobban fog esni.Először jöjjön a rossz és hadjuk a végéra a jó dolgokat.Egy idős házaspárhoz kellet mennem, azon belül is a bácsika volt az akinek szolt a szálítmány.Ezzel még nem is lett volna baj csak be kellet mennem a házba mert a nénike nem bírta el a csomagot, de még a kapuba felhívta a figyelmem arra, hogy a férje néha még a világháborúban érzi magát.Ennek tudatában totyogtam be a házba a nem csekály súlyal bíró csomagokkal.Egy kellemes kis egyszintes fehér házókó volt sok sok magas fával az udvaron, az ajtó rögtön a konyhába nyilt ahol ott ült a papó közvetlen a bejárattal szemben.Erősen kopaszódó feje és abnormálisan sűrű hófehér bajsza nem engedte, hogy levegyem róla a szemem, jobb kezét a combján tartotta ballal pedig egy botot markolászot és folyamatosan motyogot valamit.A néni kedvesen helyel kínált és elment megkeresni az olvasó szemüvegét mert alaposan elakarta olvasni az átvételi papírt át ne verjem, mindezt teljesen mosolyogva közölte velem.Kicsit már kezdtem kellemetlenül érezni magamat a folyamatos bámulás miat, oly annyira, hogy már nem is mertem odanézni, egyszerűen gyilkolt a nézése.Hoszzú percek után, és pár liter kellemetlenség szülte veríjték után épp amikor azon gondolkoztam, hogy hol a picsába van már a nénike egyszer csak megszolalt a vádló tekintet tulajdonosa.Az igazat megvalva nem túl sokat értettem abbol amit mondott, de hamar áttért a háborús történetekre.Ezeket azért is értettem jobban mert a hangja ekkorra felerősödött, a nénike pedig még sehol nem volt.Ahogy emelkedett a hangerő úgy kezdett minnél jobban előre halyolni immáron két kézzel támaszkodva a boton.Az egésznek a lényege az volt, hogy hogy is sebesült meg a nyaka illetve a lába és, ha megint jönnek az oroszok nem fog tudni elmenekülni.Amikor vonultak vissza oroszországol beton bunkerekben voltak elszálásolva, ezek közt pedig drótpályán küldözgeték ki nekik az ételt.Az egész szenteste volt, ilyenkor még a háborúban is egy kicsivel jobb menű járt a katonáknak, ezel kapcsolatosan elmondta azt is, hogy az oroszoknál a gránátosok illetve a mesterlövészek voltak piszok jók.Amint megérkezet a nagy kondér tele az ünnepi menüvel egy gránátos telbe találta, erre a bunkerből mindneki korohant, köztük ő is csak leghátul volt és ő ért ki utoljára.Pont ez volt a szerencsély így a következő pecsapodó gránát csak őt hagyta életben de még így is súlyos sebesüléseket szenvedett.A kitünő orosz mesterlövészekről is elmesélt egy történetet.A testvérét felküldték egy fára figyelni aki a nagy hidegben belelhelt a tenyerébe, és ebből kiszúrta egy lővész és leszedte.Ő ott meg is halt.Mirre ennek a végére ért ismét visszhúzodott a szék támlájához és megint csak egykézzel fogta a botot, majd visszasülyedt a motyogás és gyilkos tekintet közé.Ezek után már csak percek kérdése volt és megérkezett a nénike a szemüveggel és sürű elnézés kérések közepette gyorsan átszaladta a papírokat majd egy aláírást követően elindulhattam hazafelé.

   Már allig vártam, hogy visszatérhessek a párkányra, pont naplementére értem oda ami ott nem semmi látvány volt.Felhajtottam napszeművegem és a kocsinak támaszkodva néztem ahogy alábukik a nap a horizonton.

   Ismét egy fejezet amit alig tudok elkezdeni, nem azért mert nem történt velem semmi.Épp elenkezőleg, és pont e miat nehéz eldönteni, hogy mit is hogy formáljak meg.Ez a baj a gondolatokkal, amíg a fejünkbe vannak és még nem kellet őket leírni vagy szavakba önteni, tehát formát adni nekik, nincs semmi baj.Mindössze elég rágondolnunk és már gondoljuk is, de amint formába kell öntenünk és ez korábban nem történt meg, jönnek a problémák.Ha történetesen nem találjuk a megfelől szavakat eme feladatra és nem is gondoljuk át, a végeredmény teljesen más lesz mint amit szerettünk volna

   De azért maradjunk a földön és azon belül is ott ahol most éppen vagyok, tehát Gyöngyösön.Itt vagyok ismét Bandinál, közel egy év után.Tavaly meg is irtam ittlétem körvonalas történetemet, azóta egyszer találkoztunk valamikor januárba és most megint.Előre megvolt beszélve a találka és úgy az egész ittlétem, volt olyan rendes és még munkát is szerzet nekem egy rövidke időra.Egyik haverjának van valami cége ahol a kiszálító srác eltörte a lábát és most kéne valaki a helyére.Valószinüleg feketén menne az egész de enegem annyira ez nem hat meg.A jogsim is jó még majdnem két évig meg úgyis olyan régen vezettem már, rámfér egy kis gyakorlás.Bandinál fogok azért laki meg nem is fog ez olyan sokáig tartani, ami viszont meglepet az a költözése.Tavaly óta beköltöztek egy nagyobb házba, kisebb kertel az igaz de így mindegyik gyereknek van már külön szobája és Bandi is könyebben hazaviheti az új barátnőjét.Nemrég ismerkedtek meg csak még a gyerekek nemfogadták el annyira, bár lehet náluk az ha megdobálnak valaki az annak a jele.

   Egy nap pihenő után el is mentünk megnézni hogy mifán terem ez a munka.Nem messze van Bandi házátol a központ, ami valójában egy nagy garázs benne három kocsi.Ezek közül az egyikkel el kell majd mennem minden reggel orvosi segéd eszközökért és házhoz kell majd őket vinnem.Mankó, tolókocsik, pelenkák!!!Nem nagyon örülök ennek de ez van, legalább élvezhetem majd a tájat, hisz azért ez csak a mátra és javarészt a hegyekbe kellesz majd szálítanom.

   Ma kezdtem, és hát nem volt egy leányálom.Már a garázsnál is baj volt mert müszak kezdéskor még sehol nem találtam a főnököm aki kiosztotta volna a címeket és egy térképet, persze azt hazudtam neki, hogy valamennyire ismerem a környéket ami nem áll olyan messze az igazságtol de csak egy negyven kilométeres körre igaz ez kint a hegyek mélyén.Szerencsémre nem volt anyi ideje se, hogy bemutatkozzon így nem tesztelte a helyismeretemet.Mindezek után beültem a nekem szánt hófehér puttonyos autóba és elkezdtem átnyálazni a térképet a lista segítségével.A mai napra szemmel láthatóan nem volt valami sok címem, számszerint három, mégis 7 órámba tellet.Ha valamit nemtudtam inkább megáltam térképet böngészni vagy kérdezősködni mert most hogy aranyárban mérik a benzint nem lenne valami jó ha el is vinném vele a cég nyereségét.

   Az első címem a belvárosba szolt, egy öreg néninek kellet egy olyan háromlábú járóbotot kivinnem.Nem volt egy egyszerű mutatvány mivel nem akart beengedni, de még az ajtót se volt hajlandó kinyitni, nem akarta elhinni, hogy tényleg az vagyok akinek mondom magam.A szomszéd segítségével sikerült rávenni, hogy résnyira nyissa ki az ajtót, hogy beadjam az átvételi papírt meg azt a nyűves botot.A második címem is egy nénike volt de ő már olyan közvetlen volt, hogy be is hívott a házába és sütivel meg üdítővel is megkinált.Neki csak egy olyan sima botot kellet kiszálítanom.A harmadik állomás volt az ami kicsit megilyesztet, régen nem voltam már olyan helyen és nem a legjobb emlékek kötnek oda.Bár ugyan kit kötnek oda jók?Esetleg könnyebben feldolgozhatók.Na nekem ezek nem ilyenek, egy nagyadag pelenkát kellet kiszálítanom mert kifogytak vagy mi.Kívűlröl nagyon pofás épület, szépen rendberakot kertel, ritka az ilyen.A bejáratnál már lehetett látni hol is vagyok, néhány bácsika üldögélt pizsamába a bejárat melletti padon és csenbe figyelték közeledésem.Úgy terveztem, hogy a portásnál leadom a papírokat és ő majd kiküld valakit a holmiért, és ilyen egyszerű.Sajnos nem így történt mivel a portás felküldött az emeletre a főnővérhez.Útközben átkellet mennem a kórtermek között és mi is mondhatnék?Végig nézni azokon az embereken akik kénytelenek eltűrni, hogy mások etetik mozsdatják és rakják tisztába őket, és sokan belese nyugodnak.Olyankor a legnagyobb szenvedés, egy teljes fiatalkor után átdolgozott élet majd egy agyvérzés és onnantol fogozatosan visszafelé lépkedés a lépcsőn.Jobb esetbe egy gyors hátrabukfenc és senkisem szenved olyan sokat.Ez sajnos ha nem is így de hasonlóképpen működik, és itt másodpercek alatt szertefoszlik az emberi méltóság.Valaha  ezek az emberek bányászok, inygenélők, katonák, besúgók, vagy gazdag üzletemberek voltak.Ahogy az élet széttagolta őket, úgy a haldoklásuk  egyesít.

   Nem is tudom ezt, hogy kezdjem.Megint egy olyan fejezethez érkeztünk amit meg kell írnom.És nem azért mert újra egy pad alatt aludtam vagy találkoztam volna egy régi ismerősömmel akivel elsztorizgattam.Csak ki kell használnom hogy ez nekem egy segítség, egy terápia, egy mentőöv.Az, hogy miért is azt nemtudom megfogalmazni de még gondolati szinten is nehéz megformálni.De pont ezért egyáltalán nem kötelező, sőt inkább el se olvassátok.Tényleg felesleges!

   Régóta érzem, hogy elérkezek ismét egy mélypontra, ha úgy teszik gödörbe amiben nem mindig van létra amivel ki lehetne onnan mászni.Felvetődhet ilyenkor a kédés, hogy nincs aki dobna neked?De van...de ezt is most itt kiírom magambol mert ki kell és utána úgy teszek mintha nem történt volna semmi.Az is lehet, hogy holnap már ki is törlöm ezt a fejezetet vagy egyszerüen nem fogom publikálni.Nincs bajom a változásokkal de ami most közelít felém annak a súlya alat érzem kezdek összeroppanni, hogy pontosabb legyek azoknak a súlya alatt amit magával vonz ez a változás.Ám mégis a saját hibámbol kerültem most magám alá mert ismét elkövettem azt a hibát, hogy terveztem valamit előre, és ráadásul én ostoba még láttam is rá reális esélyt, pont e miat pedig reménykedtem.És mindig ilyenkor jönnek a legnagyobb pofáraesések.De ekkora még soha nem volt, nem is gondoltam volna.Holnap pedig tovább indulok.Már mindenem össze van készítve, csak ki kéne pihennem magam minden szempontbol.

   Megint itt vagyok, és akkor egyútal már írok is.Tegnap óta nem tul sok minden történt velem.Csak most kicsit unatkozom, bár egész nap ez ment.Egész nap csak aludtam és sétálgattam.A környéken elég sok erdő van és gondoltam túrázok már egy rövidet ha itt vagyok.Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen gondolatokat indít el bennem.Még az erdős rész kezdete előt van pár hétvégi ház amikhez kert vagy éppen gyümölcsös is tartozik.Elrendezésbe majdnem mindegyik ugyan olyan.A házak háttal álltak a partnak amin sorakoznak a fák.Én a nagy kavarodás közepette már rég letévedtem az útrol és itt a kertek végébe sétáltam végig, szinte mindegyik kert gondosan elvolt kerítve és látszott, hogy rendszeresen ápolják őket, kivéve egyet.Kiríkított a többi kerítés közül a rozsdás széttépet drótháló és a mögötte gazosan alábukó part.Nem tudtam megállni, hogy be ne mentek, túlságosan emlékeztetett egy régi, számomra igencsak kedves helyre.Ez a hely pedig nagyanyámék háza volt.Egy Múcsony nevű faluban laktak és ott is ugyan ilyen elrendezésük voltak a határ menti házak.Ez pedig kisértetiesen emlékeztetett rá.Nem nagyon akartam lemenni a lejtőn egészen a házig, nagy volt a gaz, meg kedvem se volt hajolgatni az évek óta metszetlen fák alatt.Így csak a kert elejéig mentem majd ott leültem egy kicsit és rágyujtottam egy cigaretára.

   Vannak olyan képek, illatok, és hangok amikről azonnal egy bizonyos dolog ugrik be.Például egy bizonyos sampon illatárol mindig a múcsonyi nagyanyám és az itt töltött nyári hetek jutnak eszembe.A fejezet címe is onnan jutott eszembe, hogy pár napja megéreztem valamit...egy illatott.Nem tudom, hogy mié volt vagy honnan jött de az otthon ugrott be róla.És ekkor gondolkoztam el azon, hogy otthon?10 éves korom óta nem nagyon volt olyan hely amire így tudtam tekinteni, egyszer majdnem rá pár évvel, de sajnos az is meghiusúlt, és nemtagadom ez elégé szar érzés.De ki tudja?Lehet mire végetér ez az utam már lesz ilyenem is, addig is meg bele nem halok.Mondjuk ez is talán csak annak jutt eszébe aki úgy járt ezzel a dolgokkal mint én, mint ahogy az is, hogy az otthon relatv fogalom.Az a hely ahol a szeretteink laknak, vagy az ahol mi?A kettő sajnos nem mindig jár együt.

   Elég sokáig üldögéltem ott a kertvégbe, elszívtam még egy szál cigaretátt majd lassan elindultam hazafelé.Azért mégis feltudok valamit mutatni a mai napbol mert elég rendesen leégtem.Szerencsére csak az arcom, ha a térdemmel jártam volna így erősen kétlem, hogy most akármi mást is csinálnék mint feküdnék az ágyan vagy térdelnék a fagyasztóba.De egyvalami biztos...most ölni tudnék egy nagybögre hideg tejért.

   Nincs meg egy éve, hogy itt jártam.Legutóbb stoppal jöttem ide, most kénytelen voltam a tömegközlekedést élvezni.Nem akartam ilyen dög melegbe ki tudja meddig állni az út szélén.Már oda a házam így pár nappal ezelőt elindultam valahova, a cél majd valamikor útközbe kiderül.De addig is most a tavaji első vendéglátóimhoz vezetett az utam.A állomásrom elég nehezen találtam oda mivel még csak kocsival jártam arra.Már távolrol látszódott, hogy valami megváltozott, konkrétan a tető és talán még az udvar is ki lett csinosítva.

   Amint beléptem az ajtón azonnal megismertem a pult szerüség mögött ülő nénikét.A nevét nem tudom, csak úgy maradt meg bennem mint Feri bá felesége aki nem nagyon szólitok meg mert nem tudom hogy.Na most ő ült ott és amint rámnézet fel is ismert.Nem mondom, hogy a nyakamba ugrott de nem is rúgott belém, egy mérsékelten örömteli fogadtatásban volt részem.Azonnal érdeklődni kezdett, hogy megint a világ csavargólya vagyok e?De még mielőt válaszolhattam volna legyintett és közölte hogy " ezek a mai fiatalok jódolgukba nem tudnak mit kezdeni magukkal".Nem akartam kiábrándítani szegényt, hogy most tényleg el kellett jönnöm otthonrol.Inkább csak mosolyogva bólintottam egyet és Feri bá után érdeklődtem.Eddig tartott a jókedve a néninek...elmesélta, hogy télen Feri bá agyvérzést kapott és 3 hónapnyi szenvedés után márciusban meghalt, azóta a fiával visszi tovább a válalkozást.Megjegyeztem neki, hogy már távolrol szemet szúrtak a változások, erre ismét felvidult és örömmel kezdte el mesélni, hogy úniós támogatást nyertek és felújították az egész épületet.Ezek után némi kínos csend közepette néztünk egymásra majd gyorsan kértem tőle egy szobát.Ekkor ismét elkezdet mesélni, hogy a szobák lettek a legjobban kicsinosítva.Hát nem mondom, nem tulzott az öreglány, egyszerüen kellemes volt szétnézni benne, szinte már sajnáltam a szönyegeket amikor túrabakancsal másztam át rajtuk.

   Nemsokáig maradok már itt, van internet is, most is arrol pötyögök.Bár egész nap olyan dög meleg volt, hogy nem is nagyon mozdultam ki.Egésznap csak olvastam illetve a régebbi fejezeteket javítottam ki.Nem hittem volna, hogy ilyen sok és szemetszúró hibákkal voltak tele, de azért hagytam is még szerintem benne.Még egyszer sem olvastam el őket, jobb szeretem az ilyeneket egy az egyben a hátam mögöt hagyni nehogy változtassak rajta.

Hát eljött az idő...ma vagyok itthon útoljára, ugyanis holnap ki kell költöznöm.Már majdnem mindent összecsomagoltam amire szükségem lehet, bár egy pár dolgot még szivesen vinnék magammal de bőven elég lesz ez a nagy hátizsák.Azért a kényelemre is kell néha figyelni.

A srácokkal is úgyahogy megbeszéltem már, hogy megint teszek egy látogatást náluk.Szinte mindegyikük megkérdezte, hogy igaz most a sokkal egyszerübb megoldást választom?Én természetesen megnyugtatam mindanyiukat, hogy felszálok a tiszain egy vonatra és már csak náluk az álomáson fogok megállni.De ez nem fedi a valóságot.Legalább olyan utat tervezek mint amilyen egy éve volt.Most nem szeretnék augusztus végénél előrébb látni.Attol tartok nem tetszeni ami ott vár rám, de majd lesz valahogy ez is.

A multkori fejezetbe igazábol nem írtam semmiről, csak a szenvedésemet kellet kiírnom magambol.Hát, hogy őszinte legyek most se sokkal jobb a helyzet de nem lehet mindig csak siránkozni, akkor mivé lenne ez a világ?Na meg történt velem nagyon jó dolog is az elmult napokba.Amit most bizony nem fogok elmesélni.De történtek kevésbé élvezetesek is.Készülődésemből kifolyólag meg kellet látogatnom egy tescót is.Dolgozik ott egy ismerősöm és szerettem volna kérni tőle pár dobozt.Sajnos amikor mentem ő pont nem dolgozott de ha már ott voltam vettem némi tápot is ami jól jönn majd az úton.Javarészt konzervek, abbol is inkább olyanok amiket hidegen is meglehet enni.Ilyen tipusbol kellene instant levest csinálni.Amihez nem kell meleg víz, jó hozzá a hideg is.ami pl nem ilyen sajtkrém és egyéb nyúnya nyavaja leves azt mondjuk így is meglehet csinálni csak előfordul, hogy az ember mire egy adag végéra ér kicsit elgondolkodik az élet értelmén.De sok kennyérel kell tunkolni és akkor már az sem olyan rossz.Van ég valami mi bizony elengedhetetlen...hitőpor.Sokmindenre lehet használni, főzéshez vagy vadászathoz pont nem de másraigen.Minden más már volt otthon.Nagyábol be is pakoltam már.De majd este fogom befejezni, addig is nézem még egy kicsit a tv-t.Ki tudja mikor lessz ilyen legközelebb, bár annyira nem is hiányozna.

  (Külön köszönet a kommentért...a választ ha nem baj nem itt)
    Mostanába valami motoszkál a fejembe, és nem élősködö vagy valami parazita, sokkal inkább egy gondolat.Pár nappal ezelőt valaki azt mondta nekem egy beszélgetés kapcsán, hogy "nekem legalább van életcélom".Akkor ezen annyira nem is filóztam el pedig utána is ebbe az irányba haladt a beszélgetés csak annyira örültem hogy végre beszélhettem azzal a valkivel, hogy akkor és ott nem töprengtem el ezen.De kicsit később viszont már igen.
    Azt se tudom hogy durván egy hónap múlva mi lessz velem nemhogy évek mulva.Bár az biztos hogy egy cél nem árt ami ott lebeg előttünk és segit kimászni a gödörböl vagy hasonló.Nekem is kellene egy ilyen.Mondjuk azt hogy egyszer majd nyitok egy kocsmát, ez nem egy mai ötlet tőlem de mostanába kezd egyre jobban körvonalazódni a fejemben.Csak még azt nem tudom, hogy mi legyen a neve.De ez a legkisebb gondom mostanába.Amikor még "ifjú titán" voltam sokáig úgy gondoltam, hogy valaki csak akkor viszi valamira az életbe ha nagy dolgot csinál.Ez a nagy dolog persze relatív, van akinek az is egy nagy dolog ha megtud főzni egy fazáknyi levest.Na én nem a levest tartottam a nagy dolognak, sokkal inkább olyan dolgokat hogy valami cég ami sikeres és van belőle pénzem és a boltba nem kell megnézni, hogy mi a legolcsóbb és azt megvenni.Aztán szép lassan elkezdtem ebbe is másként gondolkodni.Szerencsére ha másra nem is de a szórakozásaimat már tudtam finanszírozni és ugyan kétlem, hogy e miat de ez idő táj változtak az elképzeléseim is.Rájöttem, hogy az is nagy dolog ha valaki tudd venni egy saját házat és eltudja tartani a családját.Nekem a ház úgy ahogy sikerült de most az is oda.De jó érzés volt elérni ezt az első célt pár éve.
    Na de majd lesz megint csak valahogy, de attol hogy lejebb esett a mércém a nagy "életcél" ügyében, nem jelenti azt, hogy nem áll szándékomban többre vinni.Még pár emebernek meg kell mutatnom, hogy tévedtek amikor azt hitték rólam, hogy egy szürke kis folt leszek egy munkásszálón aki a szarlapátolásbol tengődik.Most az hajt, hogy egyszer a képükbe nevethessek...lehet, hogy mások úgy látják nem túl nagy elégtétel...de nekem mégis az.

    Ma megjött a hivatalos felszólítás a lakásom elhagyása ügyébe.De ahoz képest nyugodt napom volt, munka után elsétáltam az ügyvédemhez aki nem kevés pénzt leakaszt rólam csupán a miat, hogy egy kissebb összeget én is kapjak ha már elveszik a lakásom.Azt, hogy azzal mi is legyen majd eldöntöm, de nincs szándékomba az egészet elverni.Most csupán egyvalami biztos...hogy a nyaram hasonló felfogásba fog telni mint tavaj.
    Azt hittem kicsit kevesebb időm van a költözésig.Eddig kiváncsi voltam, hogyan is működik az ilyen.Tehát hogy itt is mint mondjuk egy panzióba lehetőleg nem kell a szoba közepén szart hagyni és majd jönnek bevetni az ágyamat?Rá kellet jönnöm, hogy nem így müködik, talán annyiban hogy megadták, hogy reggel 10- ig elkellesz hagynom a lakásomat.Az itthagyott holmikért pedig nem válalnak felelőséget,Bár nem nagyon terveztem, hogy akármit is itthagyok nekik de most így belegondolva a csekkeimet igazán itt felejthetném, hátha olyan kedvükben találják öket, hogy puszta emberbaráti szeretetből be is fizetik mind.
    A pakolással is haladok már, a "nagy szekrénysorral" majdnem végeztem is.Annyi kacatot találtam, hogy az hihetetlen.Még pulóvert is találtam ifjú titán korombol.Egy zöld kötött pulóver ami már akkor rongyos és szakadt volt amikor hozzám került.Ráadásul ki is volt nyulva, de pont ezek volt benne a legjobb, így alátudtam még bőven öltözni.Ha valaki fiatal kori képeket lát rólam az hihetné hogy össz - vissz volt két pulóverem és azokat váltogattam hetente éveken keresztül.Ez viszont nem fedi a valóságot.A szekrényem tömve volt mindenféle rongyal csak egyszerüen nem tetszettek, vagy csak simán hányingerem volt tőlük.Ezt a szép emlékeket időző pulóvert egy sikeres szakítópróba után félre is raktam, szeretnék még benne mutatkozni.Azon kívül más "értékeset" nem is nagyon találtam.Semmi fénykép, vagy levél vagy egyéb nosztalgiára kényszeritő dolog, csak egy csomó szar ami még arra semm méltó, hogy dobozba tegyem őket és elrakhassam későbbre.Ezek régebben sem voltak fontosak nekem így valószinüleg a kukába kötnek majd ki.Talán holnap még elkezdem az utolsó szekrényt kirámolni, utána meg nem tudom mi lesz.Valamit a bútorokkal is kéne csinálni.Talán eladom őket, másnem gyujtósnak valaki csak megveszi.Nemsokára veszek egy nagy nagy hátizsákot amivel majd útra indulhatok.A túrabakkancsom még teljesen jó.És már pulóverem is...
    Be kell, hogy valjam kicsit már várom az indulást, elsősorban azért mert úgy érzemhogy több mint egy éve egy helyben toporgok és teljesen egyedül vergődök.A barátaim is messze vannak, ők lennének akik miat inkább sajnálnám ezt az egészet.Meg ha volna itt még számomra egy szép hölgy...de igy nincs minek maradni, lépnem kell.Az itt a nagyobb baj, hogy nagyon hirtelen jött ez az egész.Vagy mondhatom úgy is váratlanul...váratlanul jött, hogy az egész eddigi életemet zsufoljam bele egy táskába és úgy induljak neki a ködös jövöbe.A bizonytalanság gyengesége szül...és én az nem akarok lenni ezért ha nincs más lehetőség nyelek egy nagyon és megpróbálok abbol a bizonyos táskábol kihozni majd minnél többet.De majd lessz valahogy...
   

    Ma reggel amikor felkeltem, teljesen letisztult gondolatokkal felfegyverkezve eldöntöttem, hogy el is kezdek pakolni.Minek várnék vele, hogy utána meg kapkodjak?
    Az első nagy feladatom az volt, hogy el is döntsem mi az ami a táskába kerül, és mi az ami a dobozba.Kitaláltam, hogy úgy lenne a legjobb ha fokozatosan haladnék, egyszerre egy szekrényt kipakolok és a legfontosabb dolgot kirakom a dohányzó asztalra, majd haladok tovább a következő szekrényre.Nem mintha olyan rengeteg dolgom lenne de azért én igyekszem megadni a módját.Ma az úgymond "emlékes" szekrénykét pakoltam ki.Ebbe lényeges dolog nem volt de fontos annál inkább.Ezekből válogattam bőven, sok régi fénykép.Amikor még nem igazán voltak ilyen digitális kütyük, de jók azok is, és nem kell hozzá elem vagy áram hogy vissza tudjam őket nézni.Ezek javarészt koncertek, kocsmázások, bulik ,fesztiválok, és a sátrazások emlékét idézik vissza.Nézegetve a képeket elgondolkodtam azon, hogy ebbe a pillanatba amikor villant a vakú, azokban a felhőtlen órákba és napokba, gondoltuk volna, hogy ide jutunk és így?Erősen kétlem, de azokat az alkalmakat talán nem is a jövö siratásával kell elrontani.
    Találtam még bérletet, az elmult hat év összes bérletét megtaláltam...de valahogy kétlem, hogy majd egy parkban vagy panzióban éjszakázva könnyes szemekkel nosztalgiázok a bérleteket nézve, így az nem jönn velem.Nem úgy mint a nagyapámtol örökölt pakli kártya és egy több oldalas iromány amit pár éve pár barátom alkotott egy oldott hangulatu este során.Ezzek olyan dolgok, amikre akárhová is megyek szükségem lessz rájuk.Jobban mint egy kabátra.De megyek is inkább mert már eléggé fáradt vagyok és nem kicsit csábít az ágyam.

    Hát ismét itt vagyok, mivel ismét utra kell hogy induljak.A multkori kis kiruccanásom nagyon jó volt és terápiának sem volt éppen utolsó.Csak azóta történt néhány dolog, az leg számot tevőbb az hogy némi örökölt adóság miat oda a házam.Elméletileg május 30 lesz az utolsó napom amit eme falak közt tölthetek és utána...nem tudom.Gyülölöm a bizonytalanságot, és egyben rettegek is tőle, ez nem tudom normális e, de ez van.
    Ebben a helyzetben más nem jutt eszembe mint hogy odébb álljak és próbálkozzam tovább, ugyan ezt szoktam csinálni amik feleslegessé válok vagy ha tudom hogy kellemetlen lehet a létezésem vagy a társaságom és abbol is kijutott.Amit a leg inkább nem lenne ilyenkor szabad, az a fantázia képekbe kapaszkodni.De nálam ez is megtörtént, és ezt eddig mindig meg is bántam teljesen mostanáig.Ez uttal nem akarom elfelejteni azt a képet, vagy inkább képsorozatott.Megörzöm inkább magamnak, hátha jó lesz majd egyszer visszanézni vagy esetleg megvalósításhoz alapul venni.De az is lehet, hogy ez egy hatalmas hiba tőlem.
    Az igazat megvalva most eléggé magam alatt vagyok, az imént leírtak siránkozásnak tünhet de nem az, sokkal inkább egy kúra.Le kell írnom ha már megoldást nem találtam még rá.Az imán felfedeztem hogy az egész eddigi életemből mindössze egy táskányival állhatok tovább.A bútoraim rozzantak, gyújtósnak is max csúfolni lehetne őket, ruhám sincs olyan jaj de sok,a könyveimet pedig bedobozolom és leadom valmi helyi ismerősömnek, hogy gyüjtsön rájuk némi port a padláson.Még csak félig van a csomagom de valami ennivalót is kellene bele tennem az útra.
    Fáradt vagyok de most valahogy mégse tudok aludni.Nem terveztem, hogy én ezt most megírom de egy olyan mélypont szerüségre kerültem amiből most úgy érzem ez a pár sor segit kimászni.De lessz majd jobb is...jönnek új házak...és könyvek...és valóra vált fantázia képek.Most pedig megyek és pakolászok tovább és lehet hogy még ma este bedobom a szembe bérház földszinti lakás egyik ablakát mert már évek óta iritál az ott élő embernek csúfolt majom és büntudatom lenne ha a nélkül mennék el innen, hogy ne adtam volna jelet gyülöletemnek.

   Nem is tudom már az idejét mikor írtam ide utoljára, bár nemkerülne túl nagy fáradtságomba megnézni, de ez most lényegtelen.Azóta történt velem néhány dolog, jó és rossz egyaránt.Ha csak jó történt volna akkor valahogy mostanába már ébredeznem kellene.
  Amikor hazaértem az utazásomrol már akkor szerettem volna egy új fejezetet, meg is fogalmazódott a fejembe de talán egy kicsit belefáradtam.Mint amikor az ember minden átkozott nap ugyanazon az ösvényen megy keresztül a háza mögött a buszmegállóhoz.Eleinti még nagyon is izgalmas a szolíd kis táj, de idővel másik úton szeretne menni mert a régit már unja.Minden nap ugyan azok a fák az ösvény mellet,ugyan azok a házak a bozótos szélén és ugyan azok a sehova nem mennő hegyek a falu határban.Az új útvonal eleinte ugyan olyan izgalmas mint a régi, de idővel az is elvesziti varázsát és rájön, hogy az elöző jobb volt.Visszatérünk és sokkal tovább maradunk ott, vagy valahogy így.Ezzel csak az szerettem volna kifejezni, hogy amikor hazajöttem képtelen voltam értelmesen írot sorokba önteni a velem történteket.De most így belegondolva ez a hasonlat annyira azért nem vág ide.Egyszer történt, hogy elhatároztam...végig olvasom az eddigi fejezeteket és kijavítom a botrányosabbnál botrányosabb hibákat de a dologbol nem korrigálás lett végül hanem elkeseredés, több okbol is.Az egyik az volt (és sajnos akkor ez volt a gyengébb gondolat) , hogy megint be vagyok zárva a betonerdő szürke cellájába, és milyen jó is volt néha szabadnak hinni magam.Mert az nem volt több mint illuzió.Jó lett volna megint egy omladozó kunyhó falának támaszkodva nézni a nepfelkeltét vagy a balaton parton sétálgatni.
  A másik gondolat sajnos nem volt ilyen...széles látókörü.Elveszitettem a munkám és rengeteg befizetetlen számlám gyült össze.Mire hazaértem lekapcsolták az internetet és a kábel tv-t.Még 2 hét és jött volna a több is.Többek közt ez volt annak az oka, hogy jó sokáig nem voltam képes bele olvasni, így a javításból nem lett semmi, de szép lassan ismét sikerült talpra állnom.Előtte azonban ki kellet magam pihenni,testileg és lelkileg.Ahogy hazaértem az állomásrol három napig csupán egyszer mentem ki a lakásbol, hogy 980 forintombol kaját vegyek.Majd felkeltem, megborotválkoztam és elindultam munkát keresni.Természetesen nem találtam azonnal de találkoztam egy ismerősömmel aki megigérte, hogy ha tudd valamit rögvest szól.Kellemes csalódás volt amikor másnap csörgött a telefonom és ez a srác volt az, hogy nem nagy dolog de néhány hétre tudott nekem árufeltöltés munkát szerezni.Ami meg különösen jó volt benne, hogy kevesebb mint egy hét multán kifizettek egy pár napot.Nagy szükségem volt a pénzre, abbol már egy számlát be is tudtam fizetni illetve enni is kellet valamiből.Naponta 3500 forint.Ez a néhány hét elég volt hozzá, hogy az ismerősöktől segitséget kérve munkát találjak egy összeszerelő üzembe.A számlákra kölcsönt kellet felvennem de legalább ki van fizetve és majd szép lassan törlesztek.Elkezdtem egy kicsit átrendezni a házat is.Kevésbé unalmas de még is egyszerü.Néhány posztert is kiraktam az ágyam felé, mint ha ismét valami tizen éves suhanc lennék.Tudom, elméletileg már ki kellet volna ebből nőnöm de most valahogy jó.Sokkal otthoniasabnak érzem a szobát.
  És, hogy hogyan szántam el magam erre a fejezetre?Valamelyik nap pakolgattam és megtaláltam azt a képes lapot amit Gabitol kaptam még nyár elején.Abba is hagytam a lomolást és leültem egy székre a lapot nézegetni.Emlékeztem a tartalmára de még is vagy egy tucatszor elolvastam és azt kezdtem megbánni, hogy egy percre is úgy gondoltam erre az egészre mint hiba amit nem lett volna szabad elkövetnem mert az csak bonyodalmakat vitt az életembe.Számla, adóság, munkanélküliség, de már tudom, hogy az kellet.Mostanra éredt meg bennem a gondolat, hogy az útnak köszönhetően ismét tudom milyen szórakozni, utazgatni, kefélni, és élni az életet.

  Hát ennyi volna, egy nyár, és egy ilyen "kaland" vagy nem tudom mi a fasznak nevezzem.Nem sokára otthon leszek, most itt vagyok Dénesnél, ide vezetett koránt semm izgalmas utam.
  Utazásom eszközéül végül is a kismotort választottam, nem is tudom miért.Az biztos hogy nem azért, mert utána eltudnám mindenkinek mondani,hogy "jaj de jó volt amikor a szél és a szabadság megérintett miközben 50-el szálguldoztam".De jó volt egy kis változatosság.
   Az elmúlt pár napba itt tanyáztam Dénesnél, igaz már itthon van a családja de nem baj, legalább megismertem őket is.Csak az a probléma hiába hittem az elmúlt hetekben, hogy kilábaltam a lelki válságombol...vagy nem is tudom, hogy hivjam...tehát kiderült hogy ez nem egészen van így.Borzasztó nehéz úgy, hogy ne vegyék észre mások.De ha már társaságba vagyok akkor könnyben tudom leplezni.Na most ez elég nehezen ment.Amig itt voltam válaltam munkát is.Egy építkezésen dolgoztam mint napszámos, az is pénz meg addig sem agyalok annyit.
  Nemsokára indul a vonatom a Keletiből, de addig még van egy kis időm.Hamarosan könnyes búcsút veszünk egymástol Dénessel meg ilyenek és én megyek "haza".Addig is megirom ezt, nem tudom lessz e több.Minden esetre jó volt vissza olvasni, nem is azért, hogy mi történt mert arra azért emlékszem.Hanem, hogy kitudom hámozni a sorokbol, hogy mit is éreztem akkor amikor írtam.Van ahol csak arrol van szó.
  Amit most érzek azt viszont nem tudom szavakba önteni.Tegnep este elgondolkodtam egy igen régi képet látva, hogy akkor hogy is terveztem a jövömet.Nem mondom, hogy vakvágányra futott.Nincs olyan vágány.Csak egyszerüen nagyon benőtte a gaz és nem látni a végét, vagy a többi számtalan alternatíva vagy hasonlat valamelyike.Nem az a tisztán járható út amerre a többi szerelvény közlekedik.Valamikor nagyon régen csak azt tartottam elfogadható jövöképnek ha havonta több milliót keresek és járom a nagy világot kedvem szerint.Ez a hamis illúzió nagyon hamar szerte foszlott, rájöttem, hogy az is nagy "életsiker" ha valakinek van egy saját háza  és tudd enni adni a családjának.Ettől függetlenül ezt még nem vetettem el teljesen.De ebből is a család jönn le, amire én mindig is a legjobban irígykdtem.Nos...ebből egyik se jött össze.Csak a saját ház.Ami egy darabig lakható egyedül is...de nem jó úgy.Minden esetre soha sem késő.Vannak akik arra hivatottak, hogy megvalósitsák az álmaikat de lehet, hogy erre csak negyven évesen jönnek rá.
  Ma haza érek, és remélem még nem pakolták ki a lakásomat, nem örülnék neki.Holnap pedig nekilátok valami munkát keresni.Az lessz aztán a nagy kaland.Sok minden történ az elmult néhány hónapban...ezeknek köszönhetően sokmindent átértékeltem.De nem hinném hogy sokra mennék velük.Na...nem akkarok itt ködösíteni.Most egy kicsit vissza kell húzódnom a én sötét ködös kis zugomba, hogy ott dolgozzam fel az eseményket és idővel újult erővel vidáman és sok mindenkivel nem törödve jöjjek onnan elő.Addig is...itt a vége!!!!

   Eljött ez a pillanat is, holnap korán reggel indulok.Tényleg jó sokat időztem itt.Kipihentem magam, kicsit le is tisztultam és minden téren feltöltödtem.De tovább tényleg nem maradhatok, már hiányzik, hogy a túrabakkancsom a lábamon legyen, a hátizsák pedig a hátamon.Hetek óta nem lettek megtornáztattva, ott hevernek a sarokba a ruhásszekrény árnyékában
   Az elmúlt napokba sok felé mentünk Gabival.Most már tényleg vége a szezonnak, itt a rossz idő meg a szeptember, még munkám is akadt.Igaz csak pár napos de nagyon jó az.Kell a pénz...hiába tudom, hogy Gabi megpróbál majd adni, de nem akarom elfogadni.Eddig gyakorlatilag ő tartott el.Felajánlotta azt is, hogy vigyem el a kismotort és mennyek azzal haza, bevallom ezen már elgondolkodtam, nem lenne hülyeség.És akkor még kisebb nagyobb kitérők is bele férnének, van egy pár hely ahova ellnéznék.Majd estig átgondolom, mert ma a tiszteletemre csinálunk egy kis sörözést.Leszünk ketten, de nem is az a lányeg.Kedvem az nem túl sok van hozzá de ha valamit megigérek vagy ha csak mondom is akkor azt igyekszem betartani, nem csinálok segget a számbol.
   Az is az otthonmaradást erősíti, hogy kegyetlenül fáradt vagyok, nemrég értem haza melóbol.Az utolsó napom volt.Vannak ezek a szálodák ahova jönnek az egyetemisták meg a külföldi fiatalok és az csak nekik van kibérelve.Na egy olyanba voltam takarító pár napig.10 órás műszak, 450ft-os órabérrel.Kimondottan jó...mostanra, szerintem.Ahol én voltam ott németek voltak, de amit hagytak maguk után...lehet hallani sok helyről, hogy a németek milyen tiszák és ápoltak.Én ezzel nem is akarok vitatkozni de ezek szerint ez az ápoltságot és rendszeretetett a diploma osztón adják át nekik.Mert,hogy ezek nem azok voltak, az biztos.Bár...az alkohol és néhány tudatmódosító pirula csodákra képes.Azért voltak olyan szobák ahol minden renbe volt, kitakarítottak maguk után.Az talán mégis sok volt amikor a használt koton a falra fel volt tapasztva.Az üres üveg az alap, az nem is baj mert vissza lehet váltani ami egy kis pulsz pénz.Az imént említett pirulákbol is lehetett találni, nem is érdekel.Én elvégeztem a dolgom, összeganajásztam, megkaptam a pénzt és vége a nyárnak.Ami mindig nagyon szomorú tudd lenni ha valakivel, vagy valakikkel pont e miat nem tudsz már úgy találkozni.Nincs annyi szabad időd, melóba is mindig megpróbáltam úgy csinálni,hogy év közbe minnél kevesebb szabadságot vettem ki, hogy nyárra gyüljön össze, és akkor ha tehettem kivettem az összeset egyszerre.Így volt valami nyáriszünet szerüségem, még ha csak maximum 2 hét is.Az elmúlt években már erről is leszoktam sajnos.Talán ha vittem volna tovább ezt a "hagyományt" akkor idén nyáron nem kattantam volna be és nem hagyok otthon mindent, hogy utazzak.De ez van...
Tegnap már elmentem a boltba bevásárolni, nem vettem valami sokmindent mert nem tudom meddig leszek úton.Lehet már csak egy hét, de az is lehet,hogy további egy hónap, komolyan nem tudom még.Kezd hiddeg lenni, már nem lehet egy pin-pong asztal alatt elszunyókálni következmények nélkül.Amikor elindultam féltem, hogy úton leszek, most, hogy úton vagyok attol félek, hogy megérkezek.Félek haza menni és belépni a házam ajtaján...félek beülni a fotelomba...és bekapcsolni a tv-t.Ha még egyáltalán ott vannak ezek.Egyszer se hivtam fel a szomszédot, hogy miújság van otthon, csak képes lapot küldtem neki innen.
  Most hogy ezek a sorok testet öltenek a gondolataimbol és érzéseimből egyre inkább biztosra veszem, hogy szeptember végén akarom befejezni az utazásomat és haza térni, még ha nem is végleg.Néha ha nehéz dönteni valamiben vagy egyszerüen nehezemre esik bármilyen egyszerü dologrol is legyen szó kijelölök magamnak egy időpontot a közel jövőben amihez ha elérünk döntenem kell.Hát most is ez történt.Csak itt nem döntés fog születni, hanem megérkezek

   Már tegnap este elkezdtem megírni ezt a fejezetett, csak valamiért elment az internet.De talán nem is baj, hogy nem az kerül ki a kezeim alól.Túl indulatos volt és pesszimista.Ez utóbi szerintem most is fenn áll, mivel vannak dolgok amiket nem tudok rózsaszínben látni.
  Másodszorra kell leírnom ugyan azt, így nem valószinű, hogy valami jó lessz.Ugyanis nem szeretek egy valamit többször leírni vagy ismételni magam.
  Néha nagyon összejönnek a dolgok, mint ahogy most is.Az én drágám ott hagyott azért a faszért.Borzasztóan idegesítő, hétfő reggel arra ébredek, hogy valaki vadul nyomja a csengőt.Lassan kisétáltam, de félig még aludtam.Nóri volt az, nagyon megörültem neki és köszönésre nyitottam a szám de ő megelőzött és azon elkezdett hadarni.A felét fel se fogtam amikor ő már befejezte és elviharzott.
  A lényege?Az, hogy én egy tévedés voltam de ne haragudjak mert ne.És rájött, hogy az a ficsur aki már egyszer elcsvarta a fejét valóban szereti.Vajon hova van rám írva, hogy nézzetek hülyének?
  Tegnap még mindig nyugatót kellet bevennem, akkor nem is ütött sziven annyira a dolog de kicsit később már igen csak kijött rajtam ideg és feszültség formájába.Ez álltalába így szokott lenni, és az is beletelik egy kis időbe amíg eltudom rejteni.A másik nagy bajom az volt hogy kezdtem besokalni.Alapbol amikor ilyen történik velem jobb szeretek odébb állni vagy "ködbe burkolózni", eltünni szem elől.Tévedés ne essék nem gyávaság,ez egészen más dolog.
   Tovább kellene állni, túl sokat ültem egy helyen.Olyan mint ha egy nagy pattanáson üldögélnék ami most kis lett nyomva és felbugyog belelőle a szar.És egyre magasabb a szint.
  De úgy teljesen őszintén, néha annyira el szoktam gondolkodni, hogy vajon mi lehet velem ilyen nagy gond, hogy ennyire szeretnek hülyének nézni, vagy hogy ennyire nem kellek a kutyának se.Vagy lehet én hagyom magam?Voltak olyanok akikre csak barátot láttak bennem, és ez rohadtul zavaró.Pláne ha nagy ritkán én is éreztem valamit.Előfordult, hogy nagyon is volt érzelem a részemről...nem csak valami pislákolás.Ilyenkor csak a beletörődés marad és a szépen mosolygás.De lehet,hogy ez is elég.20 éves koromig nem nagyon voltam szerelmes, és utána is az hogy ritkaság volt ennyhe kifejezés.Addig nem is nagyon volt olyan és nem is nagyon mondtam ki.Nem szoktam dobálózni az ilyen szavakkal.De a szerelemhez az is hozzá tartozik ha nem is velünk de legyen boldog azzal akit szeret.Vagy nem?
  Többet nem fogok ilyen fejezetet írni, csak ezt most ki kellet adnom.

   Úgy döntöttem, hogy maradok még néhány napot.Jol érzem itt magam, és a kis kaland amibe most belecsöppentem...talán az is itt tart, nem is talán hanem biztosan.Tegnap este találkoztam még a lánnyal mint ahogy azt írtam.Nórinak hívják egyébként és nagyon tetszik, szerintem nem nagyon lesz belőle semmi tartós vagy komoly de most jó.Nem mondok ilyeneket, hogy szerelem mert az nem csak úgy jönn meg nem illik ilyen dolgokkal csak úgy dobálózni...nálam.Inkább nagyon erős vonzódás.És a tegnap este...
   Tehát az nagyon jó volt, hosszú séta majd onnan az ágyban kötöttünk ki.Igaz én fáradt voltam de nem azért feküdtünk le.Nem nagyon szeretném ecsetelni, soha nemis szerettem az ilyeneket részletezni, hogy utána milyen jó volt még ott feküdni meg ilyenek.Jó volt és kész.Most kicsit olyan mintha valami nagy szabadságomat tölteném.Pihenés, egy gyönyörű nő, aránylag jó idő, mi kelhet még?
   Csak az a nagyon rossz, hogy tudom nemsokára útnak indulok megint.Azt még nem tudom pontosan merre és mikor de hamarosan.Talán azért szeptember végére legkésőbb jó lenne haza térni.Nem tagadom kicsit azért már hiányzik az én kis szürke lakótelepi birodalmam, a sokáig alvás hétvégén, hétköznap a délutáni szunyóka.De az elmúlt napokba legalább megint rájöttem arra, hogy ha hazatérek valki nagyon jó lenne mellém, mint nő.Meg nagyon sokmindene fogok változtatni, legalább is amin tudok.
   Igazság szerint nem is tudom, hogy ezt a fejezetett minek is válaltam most be.Olyan túl sok érdemleges nem történt velem az elmúlt napon.Nem is mentem semerre, fáradt is vagyok, meg nem tudom még mi lessz az esti programom.Tehát ez most csak egy kis időtöltés a részemről.Meg remélem annak a néhány embernek aki olvassa rendszeresen , mint a kisangyalok.Öszintén bevallom amikor ezt elkezdtem akkor sokat gondolkodtam, hogy írjam e egyáltalán vagy se, amikor már eldölt bennem, hogy írom akkor volt az, hogy számítottam, hogy azért néhány embert érdekel egy ilyen, de már úgy vagyok, hogy az a lényeg, hogy írhatom, bár nem is panaszkodom.Hiába nem állnak tömegek mögöttem...de néhanyan még is.

   Csak szép nyugodtan, nem véletlenül ez a címe ennek a fejezetnek.Az elmúlt napokban hihetetlen nyugalom kerített hatalmába.Előtte kicsit olyan érzés volt tényleg mintha szét robbannék.Reggelente szoktam ilyesfajta nyugalmat érezni a gyomor égés mellett.Olyankor a legjobb dönteni a komoly dolgokrol is.Teljesen letisztult fejjel és tiszta gondolatokkal.Most egész nap ilyen érzésem van, lehet megvilágosodtam?Vagy már nem is tudom, csak ötleteim vannak mi lehet az ok, amit annyira nem is muszáj keresni.
   Napok óta csak a délelőtöt töltöm itthon, igaz Gabinak minden nap reggeltől estig kell dolgozni de néha eltudunk menni sörözni vagy valami közös elfoglaltságra.Érdekes, hogy lassan egy hete már, hogy itt vagyok a Balatonnál de még a vizbe nem mentem be.Talán mégis kénne legalább egyszer mielőtt vissza indulok, azt se tudom még mikor mennyek, most van ami itt tartson még néhány napig.Az egyik az az imént már említett nyugalom ami körülvessz.Minden nap, ahogy felkelek dél körül vagy egy kicsit később addigra a bejárónő (mert az is van ám) már végzet a munkával és még van olyan rendes, hogy mindent csak halkan csinál.Mondtam is Gabinak, hogy simán kipakolhatná a házat, őt még az a két garázs méretű kutya sem akadájozná, hisszen nagyon jól ismerik, na meg ő eteti őket.
  Tehát...miután felkeltem addigra nagyábol Gabi is feltámassza magát éjszakai hamvaibol és a reggelit együtt fogyasszuk el.Közben elmeséli, hogy mi is történt vele este majd megteszem én is ugyanezt.Utána rend szerint kimegyünk a városba kolbászolni egy kicsit, én is költöm a pénzem ő is költi az övét.Bár nekem lényegesn kevesebb van, de ő is van olyan rendes, hogy akármennyit ehetek nála és lakhatok is minden féle fizetés nélkül.Ha meg kajára volna szükségem vásárolhatok nyugodtan mert töménytelen mennyiségü  vásárlási utalvány van otthon.
   A kis mászkálás után haz megyünk onnan ő meg lassan készülödik munkába, én pedig felpattanok a kismotorra és járom a környéket.Nagyon jó érzés, már csak egy pecabot hiányzik.Néha kiülnia viz mellé, másnem dísznek.Turistákbol is még mindig sok van.Mindenki csodálkozik, hogy miért nem mennek már haza, nem mintha baj lenne.Engem se zavar különösebben.Minden napomat így tegettem, sötétedére általába haza is értem.Akkor egy gyors zuhany és ki sétálni a partra, kiülni valahova néhány sörrel, van, hogy hajnalig.Utána haza, és belezuhanni az ágyba.Lehetőleg amíg sötét van mert felkelő nap mellett nagyon szar elaludni pláne ha még a madarak is csicseregnek mellé amivel napközbe nincs bajom de hajnalba teljesen elszál tőle az agyam.Tegnap este másként történtek a dolgok.Olyan rég volt, hogy egyáltalán leirhassam ezt a mondatott.Megismerkedtem egy lánnyal!!!!!!!
  Este amikor egy aránylag kivilágítattlan part szakaszon ültem nem messze tőlem egy másik padon két nő beszélgetett.Nem túl sokat értettem a társalgásukbol de az egyik elkezdett sirni, erre a másik elkezdett ordibálni vele majd felált és elsietett.Elöször arra gondoltam, hogy ezek a nők most szakítottak, utána sokal inkább az kezdett el foglalkoztatni, hogy mikor fejezi már be a sírást a nő mert nagyon idegesítő volt.Fél órán keresztűl csak bőgött.Ekkor határoztam el hogy oda megyek megmondani, hogy soklesz már.Amíg oda nem értem tényleg ez volt a szándékom.Ám amikor odaértem és megszólítottam megváltozott a dolog.Köszöntem neki, hogy:-szia...ne haragudj, tudok segíteni?
   Ekkor ő felnézett rám és megláttam, hogy milyen gyönyörű is az arca és hogy mennyire kivannak sírva a szemei, már amannyire ezt lehett látni a sötétbe.Nem mondott semmit csak megrázta a fejét, hogy nem.Én megvontam a válam és elindultam visszafelé a padomhoz kezemben a sörös üveggel.És ekkor szólt uttánam hogy:-mégis tudsz segíten...kaphatok a sörödből egy kicsit?
  Én természetesn adtam neki és leültem mellé, utáne elkezdtünk beszélgetni és ez néhány órán keresztül mást se csináltunk.Mint kiderült eljött egy nagyobb társasággal nyaralni és halálosan bele volt zúgva egy srácba aki csak hülyítette meg egyszer lefektette.És ma az a srác komolybol összejött az egyik barátnőjével.Az volt az aki ordibált vele majd otthagyta.Neki akarta kiönteni a lelkét, hátha hatással lesz rá és átengedi neki.Az meg elugatta neki, hogy itt nem benne kell keresni a hibát hanem a pasiban mert neki nem kell.Rengeteg dologról beszélgettünk, azt azért konkrétan nem árultam el neki, hogy országos csavagónak áltam de annyit tud, hogy én is csak nyaralok itt.Néhány óra beszélgetés és sétálgatás...na meg persze iszogatás után...elcsattant egy csók is, amit utána még sok másik követett, de több nem volt.Haza kisértem és megbeszéltük, hogy ma este találkozunk ugyan annál a padnál 9 órakkor.Most még itthon ülök és várom az estét.Kicsit még mindig érzem magamon az illatát.De sajnos zuhanyoznom kell mert a saját illatom fog hamarosan felülkerekdni.
   Egy újabb dolog ami miat érdemes volt elindulnom...

   Végre megérkeztem, pár napja itt vagyok a Balatonnál.Most épp jól is érzem magam.Az eddigi utam olyan zavaros volt és bizonytalan, csak egy volt biztos, hogy ez a végcélom, és most itt vagyok.Olyan mint ha nyaralnék egy átdolgozott nyár után, egy jól megérdemelt pihenés.Már megvan néhány napja, hogy befutottam, szerencsére egyszer sem kellet a szabadban éjaszakáznom, amint leszáltam a vonatrol máris telefonáltam az itteni barátnak, őt Gábornak hívják.
  Hívásom után néhány órával meg is érkezett, addig elelmélkedtem meg sétálgattam az állomáson.Ő siófokon lakik, onnan jár rengeteg helyre dolgozni.Van neki is valahol itt egy kis bárja illetve rengeteg diszkóba hívják mixerkedni, számára sokkal inkább télen van a pihenés.Eléggé megörültünk egymásnak, valamivel több mint egy hónapja még egy panel rengeteg mélyén rohadtam, most pedig a balaton melet kocsikázok egy rég nem látott barátommal és beszélgetünk, hogy mi mindent kéne csinálna az elkövetkező napokban.
  Nem messze lakik a partol, egy kis kertes házban, egyedül, pon mint én.Valaha nagy macsó volt, sőt még mindig az de feleséget vagy komoly barátnőt nem igazán tudott találni magának, bár így is sikerült összehoznia egy gyereket, még vagy 21 éves korában.De legalább van egy fia, aki valószínüleg nem ismerné meg az utcán, de így legalább itt külön szobám van.Hangulatos, van bene egy kis szekrény, tv meg külön fürdő szoba.Gabi azonnal felvilágosít, hogy nem sokat lesz itthon a munkája miat, de én nyugodtan mászkálhatok minden felé.Sőt hátul a garázsban van egy régi kismotor amit nyugodtan használhatok ha rendbe tudom szedni.Leültünk dumálni és egy óra múlva már indult is melózni, én meg ettem és mielőtt lefeküdtem volna aludni még szerettem volna sétálni egyet a környéken.Fogtam szakadt ingemet a derekamra kötöttem és a néhány szál cigarettámat zsebre vágtam majd elindultam a part felé.A napot már a horizont javában kezdte elnyelni, de én pont az ilyet szerettem.Szerintem ez a legalkalmasabb idő az ilyen sétákhoz, sőt...romantikus sétának lenne a legjobb, éppen ezért, hogy ne legyek egyedül vettem egy gombóc fagylaltot, így kettesben rögtön másabb volt a séta.Mire szép lassan kiértem a partra már teljesen eltünt a nap.Leültem egy padra és néztem a csendes vizet, közben pedig elszívtam néhány szál cigaretát.Emlékszem még általános iskolás koromba voltam itt egy hetet, azt hiszem Balatonmáriafürdőn.Sok mindenre ugyan nem emlékszem már de az biztos, hogy jó volt.Akkor még nem voltak nagy alkohol partik és hasonlók de mégis élvezhető volt.A későbbi évek során gondoltam arra, hogy milyen jó lenne azt megint átélni, pláne ha mindegyik barát ott van.Ami nagyon emlékezetes volt onna, az amikor egy srácnak el kellet magyaráznom, hogy hogy kell csókolózni.De inkább örülök annak, hogy kaptam ilyen szeletet a tortábol, nem szeretnék telhetetetlennek tünni.
  Elég sokat üldögéltem a parton, észre sem vettem, hogy már teljesen sötét van.Haza menni meg még nem volt kedvem, így elbalagtam valami kis bódéig, vettem egy sört és leültem egy asztalhoz, hogy átgondoljam meddig is akarok itt maradni és utána mi legyen?Egyikre sem tudtam választ adni, egy valami biztos volt, hogy kell vennem még egy üveg sört mert nagyon jol esett.Az is, hogy ott ültem és maga a csend is, csak néha zavart meg a szomszéd asztálnál duruzsoló németek morgása.Ezekben a pillanatokban csak az a nagyon rossz amikor villámcsapáskén ér a felismerés, hogy egyedül vagyok...és egyedül ülök.Tudom, hogy vannak emberek akik kiálnak mellettem de ezt valahogy magamba kellen megoldani de soha nem ment.Valahogy olyan mit amikor egy szobában összesepregetünk és port nem tudjuk kiseperni a küszöb miat de lapátunk sincs.Ezért a port besepejük a szőnyeg alá.A következő takarításnál meg már a szönyeg alól is ki sepered mert már dudorodik a sok mocsoktol.Megint nem tudod hova seperni így mehet megint vissza, csak idővel nem lehet olyan simán elsiklani felette de még mindig nem tudod kivinni.Keresed merre van a porszívó, de nem találod.Azt se tudod, hogy ott van e a szobában.Lehet..nemtudni, nem ismersz rá vagy nem tudod, hogy kell használni, pedig az lenne a megoldás.Még egy ótvaras lapát sincs a közelben, így egy megoldád van.Ha elég magas már a por akkor egy kevesett át lehet seperni a küszöb felett.Éppen csak annyit, hogy ne legyen odabent fullasztó a levegő, és erre kellene valamiféle megoldás.Mára anyit írok hogy ez így is elég fárasztó a végére.Ha valaki érti mi mit jelent annak jó ha valaki nem akkor az kapot egy jó takarítási feladványt.A többi itt töltött napomat majd valamikor leírom a héten.Remélem..

  Bizony...nemsokára már megérkezek utam végéhez, mondjuk nem tudom még, hogy utána mi lessz ezért nem is olyan bizos, hogy az a vége.De azért én úgy készülök.Az minden esetre biztos, hogy piheni fogok, nem is keveset, és élvezem azt amit fiatal koromba nem tehettem meg, ez a Balaton.Rengeteget terveztük régen, hogy lemegyünk.Sok ember csak azért megy a balatonra a barátaival nyaralni mert az egyfajta jelkép, vagy nem is tudom micsoda.Megtestesít valamit ami maga a nagybetüs nyár és pihenés.Van benne valami, az tény de én kicsit másként látom a dolgokat.Én jobban szerettem a fesztiválokra való kiköltözést a barátokkal.Ott hajnalig szórakozni, és reggel tájékban lefeküdni.Ezzel is bizonyítva, hogy még fiatalok vagyunk és nem akarjuk magunkat öregíteni ezzel idő előtt.
   Dénesnél 20.ig maradtam fent.Ő még erősködött, hogy maradjak legalább a tüzijátékra de én nem szerettem volna.Az a hatalmas tömeg, mindenki lesi az eget egy ideig majd elégedetten az olcsó élvezettől vagy épp elenkezőleg megindulnak haza, én meg mit bambuljak ott?Megkértem Dénest, hogy azért a város széléig vigyen el.Külön kértem arra is, hogy az autó pályán tegyen ki lehetőleg.Reménykedtem, hogy stoppal tovább haladhatok.

   Még csak kora délután volt amikor kiértünk, a leállósávban parkolt le.Az elakadás jelző nagyon hasznos ilyenkor de nem ajánlatos túl sokáig használni.Még egy utolsó cigit elszívtunk együtt az autónak támaszkodva, közben beszélgetünk egy keveset.Java részt a multkori iszogatásrol, én komolyan nagyon élveztem.Nagyon régen is imádtam az ilyeneket, pláne amikor nem kötött az idő, a busz miat vagy ilyesmi.Csak utána volt mindig olyan nagyon szar.Pláne másnap, amikor részletesen viszaemlékeztem a bulira.És elkezdem sajnálni azokat a dolgokat amiket akkor úgy gondolok, hogy nem kellett volna megtennem.Például:nem kellett volna annyira berugnom mert akkor többet tudtam volna beszélni ezzel vagy azzal, meg ilyesmi.De még így is nagyon szerettem az ilyes fajta össze röffenéseket.Volt olyan is, hogy bizonyos dolgok elrontották a kedvemet vagy valakik.Ebbe meg az a legrosszab ha az a valaki van felháborodva.
   Kicsit már megint elkalandoztam...miután érzékien elbúcsúztoma Dénestől elindultam nagy sétámon az autó pályán, stopolva.Meglepetésemre allig egy órányi séta után meg is állt nekem egy kamionos.Reménykedtem benne, hogy semmi ferde hajlam nincs benne, ez csupán addig tartott amíg fel nem másztam a fülkébe.Ott minden hely tele volt ragasztva pinás képekkel, de valami hihetettlen mennyiségben.Bemutatkoztunk egymásnak, az ő neve Feri volt, és azonnal el is kezdett beszélni.Elöször még csak arrol, hogy hova is tart.Székesfehérvárra vitt egy nagy építkezéshez alapanyagot.Miután ezt elárulta azonnal rátért arra a témára amiről valószínüleg szól az élete, a baszásrol.Valószínüleg oda-vissza tudja a kámasutrát, de ez még nemis lenne baj ha magába tartaná.Feri egy közel 40 éves szex őrűlt volt, cserébe jó fej is, azt el kell ismerni.Tőlem is kérdezgetett dolgokat, amik egy része elgondolkodtatott.Pláne amikor kérdezte mikor voltam utoljára nővel, nem akartam neki hazudni, így elmondtam, hogy régen és az semm kapcsolaton belül történt.Én ilyen haver barát tipus vagyok nem pedig olyan barát típus, bele kell törődni.
  Feri 2 szer is elvált már 5 gyereke van akik közűl kettőt még soha nem látott.A nagy szexuális éhsége miat nem tudott hű maradni egyetlen feleségéhez semm, "mert nekik nem volt olyan nagy étvágyuk".Pláne a terhesség vége felé. nem is volt valami szép ember így a fizetése felét kurvákra költötte.Volt pesten valami kis csaj akihez szokott járni.Még csak 17 éves de azt mondta Feri:"ahoz képest olcsó".Hát igen...vannak ilyenek.Vannak akik 17 évesen még otthon ülnek és gondolkodnak, hogy más fiatalok miért iszogatnak és miért a szex és ilyesmik.Ez egyáltalán nem normális, nem azt mondom, hogy kötelező inni, csak kimozdulni nem árt és egy kicsit élni, amihez nem feltétlenül kapcsolódnak az imént említet dolgok.Akkor vannak olyan 17 évesek akik szórakoznak, illetve a testi örömöket sem vettik meg, ez a normális szerintem, ha valaki határokon belül tartja.Bár itt alapbol a normális mint fogalom relatív és nem én leszek az aki erre a kérdésre most helyes választ fog adni.De van hogy 17 évesen az ember annyira belemerül, hogy mindegy kivel,miért és minek, ez meg megint csak sok nekem.Ez a leányzó persze már a szélsőséges esetekhez tartozik.Mert benne az iménti rövdke kérdésekre megven a válasz, még arra is, hogy mennyiért?
   Amint közeledtünk Székesfehérvár felé szóba került ez a bizonyos építkezés, azon belül az is, hogy mostanába kevés a fekete munkás mert a múltkor valami hatalmas razzia során rengeteg embet küldtek haza.Romániába többek közt, és itt az cég javarészt belőlük állt, nagyjábol sikerül pótolni de még mindig kevesen vannak.Azonnal felcsillant a szemem, egy kis pénz a balatonra nem lenne rossz.Dénes adott kölcsön 10 000-ret meg még volt nekem is 5000, de az nem túl sok.Napi 8 óra munkára adnak 4000 forintott egy menzás ebédet meg jótanácsot.Megkérdeztem, hogy olyat lehet e, hogy 10 óra munkáért minden marad az eredetibe csak alhatok valahol?Erre nem tudott válaszolni."Majd a főnök"
  Meg is érkeztünk, 20-án nem nagyon ment a munka de a főnökkel tudtunk beszélni, szerencsém volt.Úgy tünt szimpatikus vagyok neki, felajánlotta, hogy mind a két műszakot végig dolgozom akkor naponta 8000 - et megkapom 2 ebédet és alhatok is ott a telephelyen., ráadásul egy ágy szerüségen.Még abba is belement, hogy csak egy pár napot melózzak nála.Rengeteget dolgozatam, borzalmasan fáj a hátam és a lábam.Nem részletezem a munkát, javarészt az alapot csináltuk az épületnek, de a pénzt megkaptam.Ma is dolgoztam még csak hamarabb eljöhettem, most még itt ülök egy ilyen internetes klubban de nemsokára elindulok keresek valami panziót és kipihenem magam egy kiadós vacsora és egy jó sör után.Már nincs sok hátra.Közel a cél

  Tegnap szerettem volna megírni ezt a fejezetet a tegnapelőtt estéről.Nagyon jó volt, pont mint régen.Este felé Dénessel kimentünk a megbeszélt helyre, 10 perc múlva pedig már ott voltak a többiek is, és egy "meglepetés vendég".Olyan valaki akit már tényleg nagyon régóta nem láttam.Emesének hívják és ő is itt dolgozik, de nem itt él.Már nem emlékszem de valami művészetett tanult, tényleg nem tudom már mit, így azt se tudom mondani, hogy abba helyezkedett el.Anyiba vagyok biztos, hogy formatervezés, logókat alkot, meg volt hogy reklámnál is segített.Tehát ilyesmivel van elfoglalva, a családi állapotárol nem nagyon tudok mert erről nem beszéltünk.
   Tényleg nem tudom elégszer hangsúlyozni milyen jó volt az az este, egy késdobáló kocsma.Mehettünk volna jobb helyre is de sejtettem miért erre eset a választásuk, nagyon hasonlított egy olyan helyre ahol éveken keresztűl töltöttük a hétvégéket.Ugyan olyan romos kis kihalt ám mégis hangulatos.Úgy terveztük, hogy csak 11-ig maradunk kint mert Lajcsinak meg Gergőnek másnap munka volt, Dénesnek szabad napot vett ki, Emesének nem kell mindig bemenni, én meg ugye csöves vagyok.Szép lassan elkeztünk iszogatni és hamar megéreztük, mondjuk nem kevés mennyiség volt, pluszba meg öregszünk is.Ha valaki 15 évvel ezelőt elmesélte volna nekem ezt, hogy kiből mi lessz és ilyen szituációban találkozunk akkor minden bizonnyal azt körbe nevettem volna.De valószínüleg a "nagy nevetés" után végkép tudatosult volna bennem, hogy akármi megtörténhet.Ez olyasmi mint amikor látunk egy nagy balesetet.Látjuk, a felborult autóban az embert aki kétségbe esetten kapdossa fejét ide - oda, zavarodott halálfélelem járja át az egész testét.Azt gondolnánk, hogy velünk ez nem eshet meg.Mind ezt addig hisszük amíg nem mi leszük ott az autóba fejjel lefelé és kétségbe esetten nézünk ide-oda vagy épp félájultan lezáródó szemhélyakkal nézük amint egyre nagyobb lesz a vértócsa körűlütünk.
   Kicsit elrugaszkodtam a témátol, rengeteg mindenről beszélgettünk, zene, szex, szerelem.De amin sokat elmélkedtünk az a kor, úgy értve, hogy bizony mi is öregszünk és ez így megy tovább, én mindig is tartottam ettől.Nem az zavar engem,hogy majd egyszer elkezdek őszülni.Az a kutyát nem foglalkoztatja, hanem maga az elmúlás, az ami nagyon mélyenszántó.De az is nagyon borzalmas ha valaki él de mások számára nem létezik, nincsenek barátok, említésre méltó rokonok, vagy akár csak haverok.Lehet, hogy vannak akik szerinte ezek a gondolatok betegesek vagy szánalmasak.Lehet...de talán ez is hozzá játszik hogy én tudom értékelni az emberi kapcsolatokat.
    Na persze nem csak ilyen komoly dolgokrol volt szó.Sok marhulás, mintha még mindig 18-20 évesek lettünk volna nem pedig 30-35, ezekért a pillanatokért érdemes élni.Talán pontosan ezért vettetük el azt a dolgot, hogy 11 kor haza megyünk.Meg addigra már mindannyian be voltunk csípve eléggé rendesen.Álltaláb ilyenkor nem mindenkinek jó komoly témába belefolyni, de fel lett hozva még is egy.Mindannyiunknak volt olyan ismerőse és lessz is aki csak kihasználta vagy egyszerüen összevesztek.Erről csak néhány mondatott váltottunk, javarészt nem is ismertük a másik haragosát.De ezen akkor és ott nagyon elgondolkodtam, szinte teljesen kikapcsoltam.Vissza emlékeztem a saját "haragosaimra".Voltak akik csak egyszerüen kétszínüek voltak, olyan is akadt aki csak egyszerüen kihasznált, és volt olyan akivel csak simán összevesztem.Gyakran én sajnáltam a legjobban ezeket a dolgokat, volt amikor még nekem volt bűntudatom.Rossz indulatban és gonoszságba néha nagyon kevesen tudnak felül múlni csak tudni kell, hogy előhozni belőlem.Ha a hátam mögöt szervezkednek ellenem, alámtesznek, átvernek, megaláznak.De olyan is volt, hogy egyszerüen hiábba rosszul eset valakitől valami de azért sem akartam megbántani vagy úgy álltalánoságba ártani neki.És szerintem van, hogy ez így helyes.Sok ember leítra már magát nálam, vagy sokan még nem is tudják.
   Ami meg a kocsmába történt...hajnali 2-kor már elkezdtek minket kitessékelni, kicsit sokat ittunk addigra, és még az ajtón is nevettünk.Előjöttek a réges-régi poénok, és hihetelen jó volt.Az lett volna a legjobb ha mindenki ott lehett volna, de munka van.Így is Lajcsi valószínüleg még másnap reggel is részeg volt amikor ment az iskolába, Gergőröl nem is beszélve.Én is azért nem utaztam tovább tegnap, mert nem ment még a mozgás se fájdalmak és hányinger nélkül.Ma már jobban vagyok és este eldől,hogy akkor hogy is tovább.Hiába...öregszem.

   Megint úgy alakult a helyzet, hogy egy régi barátomnál töltöttem néhány napot.Még mindig Dénesnél vagyok és borzalmas érzés, hogy így rá kell támaszkodnom, elsősorban szálás és ennivaló szempontjábol.A múltkori események óta kicsit félek a kinti alvástol.De lessz még ilyen...ez biztos, ugyanis így döntöttem.Nem aból van elegem hogy így másokhoz kell igazodnom. csak egyszerüen lesűl a pofámrol a bőr.Lenne arra is lehetőségem, hogy a további utamat kocsival tegyem meg, de az nem olyan lenne.
   Mindezektől függetlenül azért nagyon jól éreztem magam, sokakkal találkoztam még, sok finomat is ettem és sok helyen jártunk.Minden ruhám ki lett mosva és ami olyan volt még meg is vartam.Sajnos nem is tudok olyan túl sok mindent mesélni ezekről a dolgokrol.Na nem azért mert olyan rosszak lettek volna, épp elnkezőleg.Olyan dolgok voltak amik eddig is kellettek volna.Nem hajó kirándulásra kell gondolni vagy ilyesmire, mozi,sörözés,koncert...erről van szó.Dénes elvitt két régi jó baráthoz, ők is pesten tanultak azelőtt, néhány évre még hazaköltözek de utána csak itt tudtak rendesen elhelyezkedni.Gergő és Lajos, vagy Lajcsi.Gergő az informatikába helyezkedett el sikeresen.Még 92 körül nem forgott minden a körűl de mégis azon az úton indult el, mostara meg lett az eredménye, valamilyen cégnél góré és egy vidéki városban van egy informatikai üzlete, tehát összejött neki.Bár ez a magánéletére nagyon is kihatott, ugyanis sikerült egy olyan nőt összeszednie akinek nyilvánvalóan csak a pénze kellett.Azért egy gyereket összehoztak majd a nő lelépett, a gyerek marad Gergőnél, nem is volt pereskedés.Lajcsi már szerencsésebb helyzetben van, meg van a felesége is és a gyerek is.Egy 3 éves kisfiu.Ő egy álltalános iskolában igazgató(nem a gyerek).Ők is nagyon megörültek nekem, én is nekik.Ma estére beszéltünk meg egy kis találkát, iszogatást, meg majd ami lessz.Nemsokára megyek zuhanyozni és indulunk is mivel még mindig itt vagyok Dénesnél.Úgy tervezem holnap tovább indulok, tehát ki kell használni a mai estét.Ki tudja mikor lessz ilyen legközelebb?
   Talán soha.