Ma megjött a hivatalos felszólítás a lakásom elhagyása ügyébe.De ahoz képest nyugodt napom volt, munka után elsétáltam az ügyvédemhez aki nem kevés pénzt leakaszt rólam csupán a miat, hogy egy kissebb összeget én is kapjak ha már elveszik a lakásom.Azt, hogy azzal mi is legyen majd eldöntöm, de nincs szándékomba az egészet elverni.Most csupán egyvalami biztos...hogy a nyaram hasonló felfogásba fog telni mint tavaj.
    Azt hittem kicsit kevesebb időm van a költözésig.Eddig kiváncsi voltam, hogyan is működik az ilyen.Tehát hogy itt is mint mondjuk egy panzióba lehetőleg nem kell a szoba közepén szart hagyni és majd jönnek bevetni az ágyamat?Rá kellet jönnöm, hogy nem így müködik, talán annyiban hogy megadták, hogy reggel 10- ig elkellesz hagynom a lakásomat.Az itthagyott holmikért pedig nem válalnak felelőséget,Bár nem nagyon terveztem, hogy akármit is itthagyok nekik de most így belegondolva a csekkeimet igazán itt felejthetném, hátha olyan kedvükben találják öket, hogy puszta emberbaráti szeretetből be is fizetik mind.
    A pakolással is haladok már, a "nagy szekrénysorral" majdnem végeztem is.Annyi kacatot találtam, hogy az hihetetlen.Még pulóvert is találtam ifjú titán korombol.Egy zöld kötött pulóver ami már akkor rongyos és szakadt volt amikor hozzám került.Ráadásul ki is volt nyulva, de pont ezek volt benne a legjobb, így alátudtam még bőven öltözni.Ha valaki fiatal kori képeket lát rólam az hihetné hogy össz - vissz volt két pulóverem és azokat váltogattam hetente éveken keresztül.Ez viszont nem fedi a valóságot.A szekrényem tömve volt mindenféle rongyal csak egyszerüen nem tetszettek, vagy csak simán hányingerem volt tőlük.Ezt a szép emlékeket időző pulóvert egy sikeres szakítópróba után félre is raktam, szeretnék még benne mutatkozni.Azon kívül más "értékeset" nem is nagyon találtam.Semmi fénykép, vagy levél vagy egyéb nosztalgiára kényszeritő dolog, csak egy csomó szar ami még arra semm méltó, hogy dobozba tegyem őket és elrakhassam későbbre.Ezek régebben sem voltak fontosak nekem így valószinüleg a kukába kötnek majd ki.Talán holnap még elkezdem az utolsó szekrényt kirámolni, utána meg nem tudom mi lesz.Valamit a bútorokkal is kéne csinálni.Talán eladom őket, másnem gyujtósnak valaki csak megveszi.Nemsokára veszek egy nagy nagy hátizsákot amivel majd útra indulhatok.A túrabakkancsom még teljesen jó.És már pulóverem is...
    Be kell, hogy valjam kicsit már várom az indulást, elsősorban azért mert úgy érzemhogy több mint egy éve egy helyben toporgok és teljesen egyedül vergődök.A barátaim is messze vannak, ők lennének akik miat inkább sajnálnám ezt az egészet.Meg ha volna itt még számomra egy szép hölgy...de igy nincs minek maradni, lépnem kell.Az itt a nagyobb baj, hogy nagyon hirtelen jött ez az egész.Vagy mondhatom úgy is váratlanul...váratlanul jött, hogy az egész eddigi életemet zsufoljam bele egy táskába és úgy induljak neki a ködös jövöbe.A bizonytalanság gyengesége szül...és én az nem akarok lenni ezért ha nincs más lehetőség nyelek egy nagyon és megpróbálok abbol a bizonyos táskábol kihozni majd minnél többet.De majd lessz valahogy...