Most vettem csak észre, hogy milyen rég írtam már, így úgydöntöttem valamit mégiscsak kéne.Kedvem az nincs túl sok bár most így a sorok előre haladtával egyre inkább kezd megjönni.
Azt nem állítanám, hogy eseménytelen volt az elmúlt két hét amíóta nem írtam.Most pesten tanyázom egy munkás szálóba.Eredetileg Déneshez jöttem fel és laktam is nála két napig ha azt lakásnak lehet nevezni, sokkal inkább egy gyors vendégség.Ő szerette volna, hogy tovább maradjak de nem akartam rajta is ott csüngeni úgy mint Bandin.Ez a szálás meg nem is olyan drága és mivel megint sikerült melót szereznem így meg pláne nem baj.Azon kívül felszerelt is, nem is kicsit.Útoljára vagy tíz éve voltam ilyen szálón de akkor még ilyenek hogy intrenet meg melegvíz a legmerészebb álmunkba lehetett csak jelen, rosszabb napokon a wc papír is ezen luxuscikkek közé tartozott.
Sikerült munkát is találnom egy építkezésen, természetesen csak feketén, de nekem most pont az kell.Ami talán kissé kellemetlen mostanság az, hogy rajtam kívül még 7 en szoszognak esténként a szobába.Nem azt akarom ezzel mondani, hogy milyen jó is lenne ha egyik reggel már nem lélegeznének, mindössze alapbol lehetnénk kevesebben.Gyülölök egyedül lenni, egyszerüen ki nem állhatom, sokáig nagyon sokat voltam egyedül.És nem is az hiányzott akkor se, hogy a nap 24 órájába ott lógjon valaki a nyakamon de mondjuk tíz vagy tizenkét órát el tudnék viselni, és hiába voltak akik melletem voltam, ők se lehettek ott mindig.Már megint kicsit elkalandoztam, mindössze arrol van szó hogy itt már túl sokan vannak, kevesebbnek még örülnék is.
Most úgy különösebben nincs is kedvem leírni mik is történtek velem.Minek mindig mesélni, és minek mindig szövegelni?Kérdezem ezt, miközben írom a sorokat egy olyan internetes oldalon aminek pont az a lényege, hogy mások elé tárjuk a gondolatainkat, vagy legalábbis azt hisszük.Nemis olyan rég elgondolkodtam rajta hogy lassan ideje lenne eldöntenem, hogy mégis merre tovább milyen lépésekkel?Még ha nem is konkrét dolgokkal behatárolni de úgy nadjábol és ez azthiszem sikerült is, leszarok mindenet és megpróbálkozom külföldön.Vagy összejönn, vagy nem, többre megyek majd mint itthon, de egyvalami ami nekem hatalmas szívfájdalmam, és azthiszem más szóval nem is lehetne ezt a dolgot ennél jobban kifejezni.Itt kell hagynom azokat az embereket akiket régóta szeretek és tisztelek, és azokat is akiket nem ismerek olyan hosszú ideje de mégis...tehát ez hosszú
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.