Ész nélkül...úton

  Én egy nagyon átlagos ember vagyok.Azt hiszem mostmár mondhatom azt hogy csak voltam, ugyanis egy hete minden megváltozott körülöttem.Addig csaknem minden napom ugyanúgy telt el.Reggel 5 órakkor kelés, kávé, azután egy cigi.Néha még eszek is mielőt elindulnék munkába.Minden reggel ugyan azon a buszon rázkódok végig a városon és csak nézem az egyre csak változó tájat.A régi házak lassan elbontásra kerülnek és vele együtt a régi emlékek is, de talán néha jobb is ez igy, az én esetembe is.
   Egy hete amikor hazamentem melóbol és megnéztem a postaládámat nagy meglepetés ért.Egy régóta nemlátott barátomtol kaptam egy képeslapot, nem tudtam mire vélni.Megfordult a fejembe az is hogy valami gúnyolódás álhat a háttérbe, de hamar elvetettem ezt a gondolatott.Régi kedves ismerősöm a balatonon dolgozik, ha lehet így mondani.Van ott egy helyes kis szórakozó helye.Mixerként kezdte, senki nem nézett ki belőle semmit.Nem tagadom én se...lényegre térve, azt írta nekem hogy eszébe jutottam és arra gondolt hogy lemehetnék hozzá a balatonra.Szerintem is jó ötlet - gondoltam - de még is visszafogott valami ami sajnos nagyon régóta bennem van.Ez az az erő ami idővel azt sem engedte hogy hétvégén elmennyek szórakozni.
  De ez a képeslap elindított bennem valamit...valamit amitől a régi időkből nem csak a képek hanem az érzések is visszatértek belém.Elkezdtem megundorodni mindentől ami a lakásomhoz köt, amibe egyedül voltam kénytelen lakni, aludni is allig hagyott ez az érzés.Akkor éreztem magam igazán jól amikor úton voltam, pláne éjszaka, pont mint régen.Majd egy éjszakai séta közben hazafelé tartva találkoztam egy hajléktalanna, egy percig néztem ahogy az út másik oldalán próbál felkelni kényelmesnek koránt se tünő fekhelyéről majd egy perc múlva feladja a harcot és visszafekszik jobb híján.Erről két nagyon fontos dolog jutott az eszembe, és mind a kettő kötödik hozzám.Az egyik az hogy én is igy vagyok, nem tudok kitőrni a mostani életemből és ahelyet hogy újbol próbálkoznék inkább beletörődöm nyomorúságos sorsomba és maradok.Pont mint a csöves aki inkább visszafeküdt, de egyben ott volt benne a megoldás számomra.Ha nem is olyan de hasonló felfogás alapján kellene müködnöm.

   Azóta már mindent elterveztem és elintéztem, ebbe a mai világba még hajléktalanná válni is bonyorult.Egyenlőre még nem mondtam fel a melóba, csak intéztem táppénzes papírt egy jó időre.Nekem mindig egyszerű, ugyanis a gyomrom néha vacakol és igy egyszerű az ilyesfajta dolgok intézése.Vettem a lakásomra még zárat, és megkértem a szomszéd nénit hogy nézzen oda a lakásomra néha.Nem mindha tudna valamit tenni a betőrők ellen.Most gondolokodok csak hogy teljesen megőrültem, felvettem a fizetésem és a megtakarított pénzem, na meg becsomagoltam némi ruhát de csak olyan egyszerübbeket, meg konzerveket.Azok legalább nem romlanak meg azonnal.Néhány könyvet, elemlámpát, és azt hiszem ennyi is.Csak pár órája indultam el, de egy kicsit kezdem bánni ezt az egészet de már ha belekezdtem...
  Csak kisétáltam a lakásomból és mentem össze vissza, amíg rá nem akadtam egy kis internetes kávézóra ahol most ezt írom.De már igencsak néznek mert lassan záróra van.De hogy most merre?Már csak azt kellene kitalálni.