Ész nélkül...úton

  Hát ennyi volna, egy nyár, és egy ilyen "kaland" vagy nem tudom mi a fasznak nevezzem.Nem sokára otthon leszek, most itt vagyok Dénesnél, ide vezetett koránt semm izgalmas utam.
  Utazásom eszközéül végül is a kismotort választottam, nem is tudom miért.Az biztos hogy nem azért, mert utána eltudnám mindenkinek mondani,hogy "jaj de jó volt amikor a szél és a szabadság megérintett miközben 50-el szálguldoztam".De jó volt egy kis változatosság.
   Az elmúlt pár napba itt tanyáztam Dénesnél, igaz már itthon van a családja de nem baj, legalább megismertem őket is.Csak az a probléma hiába hittem az elmúlt hetekben, hogy kilábaltam a lelki válságombol...vagy nem is tudom, hogy hivjam...tehát kiderült hogy ez nem egészen van így.Borzasztó nehéz úgy, hogy ne vegyék észre mások.De ha már társaságba vagyok akkor könnyben tudom leplezni.Na most ez elég nehezen ment.Amig itt voltam válaltam munkát is.Egy építkezésen dolgoztam mint napszámos, az is pénz meg addig sem agyalok annyit.
  Nemsokára indul a vonatom a Keletiből, de addig még van egy kis időm.Hamarosan könnyes búcsút veszünk egymástol Dénessel meg ilyenek és én megyek "haza".Addig is megirom ezt, nem tudom lessz e több.Minden esetre jó volt vissza olvasni, nem is azért, hogy mi történt mert arra azért emlékszem.Hanem, hogy kitudom hámozni a sorokbol, hogy mit is éreztem akkor amikor írtam.Van ahol csak arrol van szó.
  Amit most érzek azt viszont nem tudom szavakba önteni.Tegnep este elgondolkodtam egy igen régi képet látva, hogy akkor hogy is terveztem a jövömet.Nem mondom, hogy vakvágányra futott.Nincs olyan vágány.Csak egyszerüen nagyon benőtte a gaz és nem látni a végét, vagy a többi számtalan alternatíva vagy hasonlat valamelyike.Nem az a tisztán járható út amerre a többi szerelvény közlekedik.Valamikor nagyon régen csak azt tartottam elfogadható jövöképnek ha havonta több milliót keresek és járom a nagy világot kedvem szerint.Ez a hamis illúzió nagyon hamar szerte foszlott, rájöttem, hogy az is nagy "életsiker" ha valakinek van egy saját háza  és tudd enni adni a családjának.Ettől függetlenül ezt még nem vetettem el teljesen.De ebből is a család jönn le, amire én mindig is a legjobban irígykdtem.Nos...ebből egyik se jött össze.Csak a saját ház.Ami egy darabig lakható egyedül is...de nem jó úgy.Minden esetre soha sem késő.Vannak akik arra hivatottak, hogy megvalósitsák az álmaikat de lehet, hogy erre csak negyven évesen jönnek rá.
  Ma haza érek, és remélem még nem pakolták ki a lakásomat, nem örülnék neki.Holnap pedig nekilátok valami munkát keresni.Az lessz aztán a nagy kaland.Sok minden történ az elmult néhány hónapban...ezeknek köszönhetően sokmindent átértékeltem.De nem hinném hogy sokra mennék velük.Na...nem akkarok itt ködösíteni.Most egy kicsit vissza kell húzódnom a én sötét ködös kis zugomba, hogy ott dolgozzam fel az eseményket és idővel újult erővel vidáman és sok mindenkivel nem törödve jöjjek onnan elő.Addig is...itt a vége!!!!