Ezt is megértem, már jó ideje nem is gondoltam az otthonomra...teljesen mostanáig.No persze nem úgy mint aki nagyon vágyik haza, ellenkezőleg, egyre inkább azt érzem, hogy jol cselekedtem.Nem érzem magamon azt a láthatatlan bilincset.
Legutóbbi írásom óta nem túl sok lényeges történt velem.Egy számomra tejesen idegen városban éjszaka nem igazán állok neki felfedezni a dolgokat.Ugyan azt a megoldást választottam amit az első kalados éjszakámon, a közelbe volt egy barátságos kis játszótér és azon belül egy mégbarátságosabb pin-pong asztal, szinte csábított az alvásra."Gyere alám , és aludj!!!!"
Engedtem a csábításnak és alámentem aludni.Hamar elnyomott az álom de ez idő alatt átgondoltam néhány dolgott és rájöttem hogy rohadt kevés kajám maradt, lassan be kellene vásárolni.
A reggelembe nem volt semmi furcsa...most nemis arra ébredtem hogy fáznék hanem hogy majd megsülök, közel délig fetrengtem az asztal alatt.Az arra járó eberek nem nagyon mertek megbámulni csak néhányan.Eléggé érdekes látványt nyujtott egy lustálkodó csöves a játszótéren, igaz én nem vallom magam annak de szerintem sok ember szemében olyasminek minősülök.Most mennem kell de még holnap valahonna megpróbálok írni mert az esti kalandom nagyon érdekes volt.És nagyon érdekes emberekkel ismerkedtem meg.Sajnálom hogy most nem tudom leírni de egy könyvtárba vagyok ott meg megvan adva hogy meddig lehet gubbasztani a gép előtt.Holnap reggel megnézem nyitva van e, ha igen hát elmesélem mit ér egy 60 éves keményen alkoholistának a lelke.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.