Ész nélkül...úton

  Tegnap szerettem volna megírni ezt a fejezetet a tegnapelőtt estéről.Nagyon jó volt, pont mint régen.Este felé Dénessel kimentünk a megbeszélt helyre, 10 perc múlva pedig már ott voltak a többiek is, és egy "meglepetés vendég".Olyan valaki akit már tényleg nagyon régóta nem láttam.Emesének hívják és ő is itt dolgozik, de nem itt él.Már nem emlékszem de valami művészetett tanult, tényleg nem tudom már mit, így azt se tudom mondani, hogy abba helyezkedett el.Anyiba vagyok biztos, hogy formatervezés, logókat alkot, meg volt hogy reklámnál is segített.Tehát ilyesmivel van elfoglalva, a családi állapotárol nem nagyon tudok mert erről nem beszéltünk.
   Tényleg nem tudom elégszer hangsúlyozni milyen jó volt az az este, egy késdobáló kocsma.Mehettünk volna jobb helyre is de sejtettem miért erre eset a választásuk, nagyon hasonlított egy olyan helyre ahol éveken keresztűl töltöttük a hétvégéket.Ugyan olyan romos kis kihalt ám mégis hangulatos.Úgy terveztük, hogy csak 11-ig maradunk kint mert Lajcsinak meg Gergőnek másnap munka volt, Dénesnek szabad napot vett ki, Emesének nem kell mindig bemenni, én meg ugye csöves vagyok.Szép lassan elkeztünk iszogatni és hamar megéreztük, mondjuk nem kevés mennyiség volt, pluszba meg öregszünk is.Ha valaki 15 évvel ezelőt elmesélte volna nekem ezt, hogy kiből mi lessz és ilyen szituációban találkozunk akkor minden bizonnyal azt körbe nevettem volna.De valószínüleg a "nagy nevetés" után végkép tudatosult volna bennem, hogy akármi megtörténhet.Ez olyasmi mint amikor látunk egy nagy balesetet.Látjuk, a felborult autóban az embert aki kétségbe esetten kapdossa fejét ide - oda, zavarodott halálfélelem járja át az egész testét.Azt gondolnánk, hogy velünk ez nem eshet meg.Mind ezt addig hisszük amíg nem mi leszük ott az autóba fejjel lefelé és kétségbe esetten nézünk ide-oda vagy épp félájultan lezáródó szemhélyakkal nézük amint egyre nagyobb lesz a vértócsa körűlütünk.
   Kicsit elrugaszkodtam a témátol, rengeteg mindenről beszélgettünk, zene, szex, szerelem.De amin sokat elmélkedtünk az a kor, úgy értve, hogy bizony mi is öregszünk és ez így megy tovább, én mindig is tartottam ettől.Nem az zavar engem,hogy majd egyszer elkezdek őszülni.Az a kutyát nem foglalkoztatja, hanem maga az elmúlás, az ami nagyon mélyenszántó.De az is nagyon borzalmas ha valaki él de mások számára nem létezik, nincsenek barátok, említésre méltó rokonok, vagy akár csak haverok.Lehet, hogy vannak akik szerinte ezek a gondolatok betegesek vagy szánalmasak.Lehet...de talán ez is hozzá játszik hogy én tudom értékelni az emberi kapcsolatokat.
    Na persze nem csak ilyen komoly dolgokrol volt szó.Sok marhulás, mintha még mindig 18-20 évesek lettünk volna nem pedig 30-35, ezekért a pillanatokért érdemes élni.Talán pontosan ezért vettetük el azt a dolgot, hogy 11 kor haza megyünk.Meg addigra már mindannyian be voltunk csípve eléggé rendesen.Álltaláb ilyenkor nem mindenkinek jó komoly témába belefolyni, de fel lett hozva még is egy.Mindannyiunknak volt olyan ismerőse és lessz is aki csak kihasználta vagy egyszerüen összevesztek.Erről csak néhány mondatott váltottunk, javarészt nem is ismertük a másik haragosát.De ezen akkor és ott nagyon elgondolkodtam, szinte teljesen kikapcsoltam.Vissza emlékeztem a saját "haragosaimra".Voltak akik csak egyszerüen kétszínüek voltak, olyan is akadt aki csak egyszerüen kihasznált, és volt olyan akivel csak simán összevesztem.Gyakran én sajnáltam a legjobban ezeket a dolgokat, volt amikor még nekem volt bűntudatom.Rossz indulatban és gonoszságba néha nagyon kevesen tudnak felül múlni csak tudni kell, hogy előhozni belőlem.Ha a hátam mögöt szervezkednek ellenem, alámtesznek, átvernek, megaláznak.De olyan is volt, hogy egyszerüen hiábba rosszul eset valakitől valami de azért sem akartam megbántani vagy úgy álltalánoságba ártani neki.És szerintem van, hogy ez így helyes.Sok ember leítra már magát nálam, vagy sokan még nem is tudják.
   Ami meg a kocsmába történt...hajnali 2-kor már elkezdtek minket kitessékelni, kicsit sokat ittunk addigra, és még az ajtón is nevettünk.Előjöttek a réges-régi poénok, és hihetelen jó volt.Az lett volna a legjobb ha mindenki ott lehett volna, de munka van.Így is Lajcsi valószínüleg még másnap reggel is részeg volt amikor ment az iskolába, Gergőröl nem is beszélve.Én is azért nem utaztam tovább tegnap, mert nem ment még a mozgás se fájdalmak és hányinger nélkül.Ma már jobban vagyok és este eldől,hogy akkor hogy is tovább.Hiába...öregszem.