Már tegnap este elkezdtem megírni ezt a fejezetett, csak valamiért elment az internet.De talán nem is baj, hogy nem az kerül ki a kezeim alól.Túl indulatos volt és pesszimista.Ez utóbi szerintem most is fenn áll, mivel vannak dolgok amiket nem tudok rózsaszínben látni.
Másodszorra kell leírnom ugyan azt, így nem valószinű, hogy valami jó lessz.Ugyanis nem szeretek egy valamit többször leírni vagy ismételni magam.
Néha nagyon összejönnek a dolgok, mint ahogy most is.Az én drágám ott hagyott azért a faszért.Borzasztóan idegesítő, hétfő reggel arra ébredek, hogy valaki vadul nyomja a csengőt.Lassan kisétáltam, de félig még aludtam.Nóri volt az, nagyon megörültem neki és köszönésre nyitottam a szám de ő megelőzött és azon elkezdett hadarni.A felét fel se fogtam amikor ő már befejezte és elviharzott.
A lényege?Az, hogy én egy tévedés voltam de ne haragudjak mert ne.És rájött, hogy az a ficsur aki már egyszer elcsvarta a fejét valóban szereti.Vajon hova van rám írva, hogy nézzetek hülyének?
Tegnap még mindig nyugatót kellet bevennem, akkor nem is ütött sziven annyira a dolog de kicsit később már igen csak kijött rajtam ideg és feszültség formájába.Ez álltalába így szokott lenni, és az is beletelik egy kis időbe amíg eltudom rejteni.A másik nagy bajom az volt hogy kezdtem besokalni.Alapbol amikor ilyen történik velem jobb szeretek odébb állni vagy "ködbe burkolózni", eltünni szem elől.Tévedés ne essék nem gyávaság,ez egészen más dolog.
Tovább kellene állni, túl sokat ültem egy helyen.Olyan mint ha egy nagy pattanáson üldögélnék ami most kis lett nyomva és felbugyog belelőle a szar.És egyre magasabb a szint.
De úgy teljesen őszintén, néha annyira el szoktam gondolkodni, hogy vajon mi lehet velem ilyen nagy gond, hogy ennyire szeretnek hülyének nézni, vagy hogy ennyire nem kellek a kutyának se.Vagy lehet én hagyom magam?Voltak olyanok akikre csak barátot láttak bennem, és ez rohadtul zavaró.Pláne ha nagy ritkán én is éreztem valamit.Előfordult, hogy nagyon is volt érzelem a részemről...nem csak valami pislákolás.Ilyenkor csak a beletörődés marad és a szépen mosolygás.De lehet,hogy ez is elég.20 éves koromig nem nagyon voltam szerelmes, és utána is az hogy ritkaság volt ennyhe kifejezés.Addig nem is nagyon volt olyan és nem is nagyon mondtam ki.Nem szoktam dobálózni az ilyen szavakkal.De a szerelemhez az is hozzá tartozik ha nem is velünk de legyen boldog azzal akit szeret.Vagy nem?
Többet nem fogok ilyen fejezetet írni, csak ezt most ki kellet adnom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.