Ész nélkül...úton

   Nem is tudom már az idejét mikor írtam ide utoljára, bár nemkerülne túl nagy fáradtságomba megnézni, de ez most lényegtelen.Azóta történt velem néhány dolog, jó és rossz egyaránt.Ha csak jó történt volna akkor valahogy mostanába már ébredeznem kellene.
  Amikor hazaértem az utazásomrol már akkor szerettem volna egy új fejezetet, meg is fogalmazódott a fejembe de talán egy kicsit belefáradtam.Mint amikor az ember minden átkozott nap ugyanazon az ösvényen megy keresztül a háza mögött a buszmegállóhoz.Eleinti még nagyon is izgalmas a szolíd kis táj, de idővel másik úton szeretne menni mert a régit már unja.Minden nap ugyan azok a fák az ösvény mellet,ugyan azok a házak a bozótos szélén és ugyan azok a sehova nem mennő hegyek a falu határban.Az új útvonal eleinte ugyan olyan izgalmas mint a régi, de idővel az is elvesziti varázsát és rájön, hogy az elöző jobb volt.Visszatérünk és sokkal tovább maradunk ott, vagy valahogy így.Ezzel csak az szerettem volna kifejezni, hogy amikor hazajöttem képtelen voltam értelmesen írot sorokba önteni a velem történteket.De most így belegondolva ez a hasonlat annyira azért nem vág ide.Egyszer történt, hogy elhatároztam...végig olvasom az eddigi fejezeteket és kijavítom a botrányosabbnál botrányosabb hibákat de a dologbol nem korrigálás lett végül hanem elkeseredés, több okbol is.Az egyik az volt (és sajnos akkor ez volt a gyengébb gondolat) , hogy megint be vagyok zárva a betonerdő szürke cellájába, és milyen jó is volt néha szabadnak hinni magam.Mert az nem volt több mint illuzió.Jó lett volna megint egy omladozó kunyhó falának támaszkodva nézni a nepfelkeltét vagy a balaton parton sétálgatni.
  A másik gondolat sajnos nem volt ilyen...széles látókörü.Elveszitettem a munkám és rengeteg befizetetlen számlám gyült össze.Mire hazaértem lekapcsolták az internetet és a kábel tv-t.Még 2 hét és jött volna a több is.Többek közt ez volt annak az oka, hogy jó sokáig nem voltam képes bele olvasni, így a javításból nem lett semmi, de szép lassan ismét sikerült talpra állnom.Előtte azonban ki kellet magam pihenni,testileg és lelkileg.Ahogy hazaértem az állomásrol három napig csupán egyszer mentem ki a lakásbol, hogy 980 forintombol kaját vegyek.Majd felkeltem, megborotválkoztam és elindultam munkát keresni.Természetesen nem találtam azonnal de találkoztam egy ismerősömmel aki megigérte, hogy ha tudd valamit rögvest szól.Kellemes csalódás volt amikor másnap csörgött a telefonom és ez a srác volt az, hogy nem nagy dolog de néhány hétre tudott nekem árufeltöltés munkát szerezni.Ami meg különösen jó volt benne, hogy kevesebb mint egy hét multán kifizettek egy pár napot.Nagy szükségem volt a pénzre, abbol már egy számlát be is tudtam fizetni illetve enni is kellet valamiből.Naponta 3500 forint.Ez a néhány hét elég volt hozzá, hogy az ismerősöktől segitséget kérve munkát találjak egy összeszerelő üzembe.A számlákra kölcsönt kellet felvennem de legalább ki van fizetve és majd szép lassan törlesztek.Elkezdtem egy kicsit átrendezni a házat is.Kevésbé unalmas de még is egyszerü.Néhány posztert is kiraktam az ágyam felé, mint ha ismét valami tizen éves suhanc lennék.Tudom, elméletileg már ki kellet volna ebből nőnöm de most valahogy jó.Sokkal otthoniasabnak érzem a szobát.
  És, hogy hogyan szántam el magam erre a fejezetre?Valamelyik nap pakolgattam és megtaláltam azt a képes lapot amit Gabitol kaptam még nyár elején.Abba is hagytam a lomolást és leültem egy székre a lapot nézegetni.Emlékeztem a tartalmára de még is vagy egy tucatszor elolvastam és azt kezdtem megbánni, hogy egy percre is úgy gondoltam erre az egészre mint hiba amit nem lett volna szabad elkövetnem mert az csak bonyodalmakat vitt az életembe.Számla, adóság, munkanélküliség, de már tudom, hogy az kellet.Mostanra éredt meg bennem a gondolat, hogy az útnak köszönhetően ismét tudom milyen szórakozni, utazgatni, kefélni, és élni az életet.