Ész nélkül...úton

   Eljött ez a pillanat is, holnap korán reggel indulok.Tényleg jó sokat időztem itt.Kipihentem magam, kicsit le is tisztultam és minden téren feltöltödtem.De tovább tényleg nem maradhatok, már hiányzik, hogy a túrabakkancsom a lábamon legyen, a hátizsák pedig a hátamon.Hetek óta nem lettek megtornáztattva, ott hevernek a sarokba a ruhásszekrény árnyékában
   Az elmúlt napokba sok felé mentünk Gabival.Most már tényleg vége a szezonnak, itt a rossz idő meg a szeptember, még munkám is akadt.Igaz csak pár napos de nagyon jó az.Kell a pénz...hiába tudom, hogy Gabi megpróbál majd adni, de nem akarom elfogadni.Eddig gyakorlatilag ő tartott el.Felajánlotta azt is, hogy vigyem el a kismotort és mennyek azzal haza, bevallom ezen már elgondolkodtam, nem lenne hülyeség.És akkor még kisebb nagyobb kitérők is bele férnének, van egy pár hely ahova ellnéznék.Majd estig átgondolom, mert ma a tiszteletemre csinálunk egy kis sörözést.Leszünk ketten, de nem is az a lányeg.Kedvem az nem túl sok van hozzá de ha valamit megigérek vagy ha csak mondom is akkor azt igyekszem betartani, nem csinálok segget a számbol.
   Az is az otthonmaradást erősíti, hogy kegyetlenül fáradt vagyok, nemrég értem haza melóbol.Az utolsó napom volt.Vannak ezek a szálodák ahova jönnek az egyetemisták meg a külföldi fiatalok és az csak nekik van kibérelve.Na egy olyanba voltam takarító pár napig.10 órás műszak, 450ft-os órabérrel.Kimondottan jó...mostanra, szerintem.Ahol én voltam ott németek voltak, de amit hagytak maguk után...lehet hallani sok helyről, hogy a németek milyen tiszák és ápoltak.Én ezzel nem is akarok vitatkozni de ezek szerint ez az ápoltságot és rendszeretetett a diploma osztón adják át nekik.Mert,hogy ezek nem azok voltak, az biztos.Bár...az alkohol és néhány tudatmódosító pirula csodákra képes.Azért voltak olyan szobák ahol minden renbe volt, kitakarítottak maguk után.Az talán mégis sok volt amikor a használt koton a falra fel volt tapasztva.Az üres üveg az alap, az nem is baj mert vissza lehet váltani ami egy kis pulsz pénz.Az imént említett pirulákbol is lehetett találni, nem is érdekel.Én elvégeztem a dolgom, összeganajásztam, megkaptam a pénzt és vége a nyárnak.Ami mindig nagyon szomorú tudd lenni ha valakivel, vagy valakikkel pont e miat nem tudsz már úgy találkozni.Nincs annyi szabad időd, melóba is mindig megpróbáltam úgy csinálni,hogy év közbe minnél kevesebb szabadságot vettem ki, hogy nyárra gyüljön össze, és akkor ha tehettem kivettem az összeset egyszerre.Így volt valami nyáriszünet szerüségem, még ha csak maximum 2 hét is.Az elmúlt években már erről is leszoktam sajnos.Talán ha vittem volna tovább ezt a "hagyományt" akkor idén nyáron nem kattantam volna be és nem hagyok otthon mindent, hogy utazzak.De ez van...
Tegnap már elmentem a boltba bevásárolni, nem vettem valami sokmindent mert nem tudom meddig leszek úton.Lehet már csak egy hét, de az is lehet,hogy további egy hónap, komolyan nem tudom még.Kezd hiddeg lenni, már nem lehet egy pin-pong asztal alatt elszunyókálni következmények nélkül.Amikor elindultam féltem, hogy úton leszek, most, hogy úton vagyok attol félek, hogy megérkezek.Félek haza menni és belépni a házam ajtaján...félek beülni a fotelomba...és bekapcsolni a tv-t.Ha még egyáltalán ott vannak ezek.Egyszer se hivtam fel a szomszédot, hogy miújság van otthon, csak képes lapot küldtem neki innen.
  Most hogy ezek a sorok testet öltenek a gondolataimbol és érzéseimből egyre inkább biztosra veszem, hogy szeptember végén akarom befejezni az utazásomat és haza térni, még ha nem is végleg.Néha ha nehéz dönteni valamiben vagy egyszerüen nehezemre esik bármilyen egyszerü dologrol is legyen szó kijelölök magamnak egy időpontot a közel jövőben amihez ha elérünk döntenem kell.Hát most is ez történt.Csak itt nem döntés fog születni, hanem megérkezek